Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

ke maradt.

i0 A csehszlovák burzsoá csapatok támadása következtében a megye északi részén a proletárdiktatúra szervei viszonylag későn alakultak meg. A losonci járási munkás- és földművestanács június 17-én foghatott hozzá a munkához. Az alakuló gyűlés dr. Nemes Andor politikai biztos elnöklete alatt folyt le, és a tanácsba hatvan tagot választottak. Köztük volt a losonci kommunisták jeles képviselője, dr. Herz Sándor is.

11 A régi közigazgatási apparátus egy része nem lépett fel nyíltan a tanácshatalom ellen, sőt több helyen a tanácsszervek munkájába is bekapcsolódott. A megyei vezetőség — élén Pongrácz György főjegyzővel — március 24-én a direktórium tagjai előtt kijelentette, „hogy a megyei közigazgatási alkalmazottak megszakítás nélkül tovább fogják dolgaikat végezni, és támogatni fogják a Forradalmi Kormányzótanácsot munkájában".

12 A salgótarjáni hivatalnokok munkája sem szakadt félbe, tovább folytatták tevékenységüket, csak Pósa Istvánt, a nagyközség főjegyzőjét nyugdíjazták.

13 Pásztón a megalakult tanácsi szervek radikálisan jártak el, felszámolták a községi bíró hivatalát, és a direktórium határozatilag kimondta, hogy „a proletárdiktatúra életbeléptével a régi elöljáróság működése megszűnt, így bíróra nincs szükség".

14 A hatalmi szervek hivatalnokainak leváltására márciusban nem került sor. A legreakciósabbakat már a polgári demokratikus forradalom megfosztotta hivatalától, az azóta kinevezett tisztviselők pedig nem fejtettek ki politikai ellenállást. Forradalomellenes akciókat márciusban egyedül a szécsényi ferences rendház tagjai kezdeményeztek. A proletárforradalom nagy riadalmat keltett közöttük, és az első központi intézkedések megjelenése előtt politikai hisztériát szítottak a község vallásos lakói között. Elsősorban az állam és egyház szétválasztására utaló kommunista programpont ellen uszítottak, hogy a vallásüldözés vádjával a forradalom szervei ellen fordítsák a politikai hangulatot. Riadalmat okoztak azzal is, hogy az új állam megszünteti a kötelező vallásoktatást és feloszlatja a szerzetesrendeket.

15 Akciójuknak konkrét eredménye nem lett, azonban megnehezítették a direktórium vezetőinek munkáját, és végső soron az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. A szocialista forradalom békés úton való győzelmét nagymértékben elősegítette, hogy a két munkáspárt a kommunista program alapján egyesült. A volt szociáldemokrata vezetők egy része azonban — miként az hamarosan bebizonyosodott — formális jellegűnek tartotta az egyesülést, és nem hagyott fel a kommunistaellenes és proletárdiktatúra-ellenes akciókkal. Az egyesült munkáspárton belüli két irányzat jól elkülöníthető a megye munkásmozgalmában is. Különösen a megye központjaiban, Balassagyarmaton és Salgótarjánban, ahol az egyesülés után is éles küzdelem figyelhető meg köztük. A polgári demokratikus forradalom időszakában Balassagyarmaton a baloldali szociáldemokraták maroknyi csoportja, az orosz hadifogságból hazatért Murár Lajos ács vezetésével szervezkedett. E csoport a proletárállam megalakulása után legálissá kívánt válni és elhatározta, hogy március 22-én a szociáldemokratáktól független kommunista pártot hoz létre. Gyűlésükön a helyi szociáldemokraták is megjelentek, de ellene voltak a külön pártalakulásnak. Ennek ellenére megalakult a munkások forradalmi pártcsoportja. A pártalakítást