Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

falvak szegény parasztjainak, az uradalmak cselédeinek követelései bizonyították a földosztás eddigi eredményeivel való elégedetlenséget. A politikai aktivizálódást befolyásolta az a tény, hogy a polgári szervek katonai tehetetlensége folytán a megyében fennállt a csehszlovák burzsoá csapatok támadásának veszélye is. Ez a tény a januári megszállást átélt Balassagyarmaton különösen erősen esett latba, a lakosság minden rétegére hatást gyakorolt. Emellett a katonák közötti engedetlenség erősödésének sem tudta elejét venni a kormányzat. A hagyományos, mindennapi életet teljesen lehetetlenné tette a nagyfokú élelmiszerhiány, a hadiözvegyek és ellátatlanok létbizonytalansága, a tartóssá vált munkanélküliség, amelyek felszámolására nem történt hatásos intézkedés. A súlyos és bonyolult társadalmi problémák megoldását célzó kormányprogram végrehajtása a munkáspártok egységének helyreállítása után vette kezdetét. A KÉT MUNKÁSPÁRT EGYESÜLÉSE ÉS A HELYI DIREKTÓRIUMOK MEGALAKULÁSA A két párt egyesüléséről és a szocialista hatalomátvételről szóló távirati értesítést március 21-én kapta meg Saly Endre kormánybiztos. A hír nyomában azonnal létrejöttek a megyei és a községi új hatalmi szervek. A hatalom Nógrádban is vér nélkül került a dolgozó osztályok kezébe. Az elnyomott osztályok egyöntetűen álltak a szocialista forradalom mellé. A viszonyokat jól jellemezte a következő jegyzői jelentés: „A kommunizmus kitörése a lakosság, illetve a munkásság körében óriási lelkesedést váltott ki. Lázas izgatottsággal és a legnagyobb sürgősséggel alakították meg a munkástanácsot/'

1 Balassagyarmat népe március 21-én este értesült a forradalmi változásról, amely felrázta a megyeszékhely lakosságát: „Amikor megtudta, miről is van szó, hogy az ország területi épsége másképp meg nem menthető, s hogy az antant őrült imperializmusa ellen a harc így vehető fel, a forradalmi kormányzótanácsot és a proletárdiktatúrát örömmel üdvözölte." Másnap gyűlést hívtak össze a vármegyeház elé, ahol dr. Somló József, a munkástanács elnöke, Saly Endre kormánybiztos és Császár Géza százados, a katonatanács elnöke ismertette a Budapesten történt hatalomátvételt és a két munkáspárt egyesülését. A Forradalmi Kormányzótanács utasításának megfelelően a község és a megye irányítását a munkás- és katonatanács vette át. A megszüntetett kormánybiztosság helyett a munkástanács intézőbizottságot — direktóriumot — választott a megyeszékhely és a vármegye irányítására. A „főispáni jogkörrel" felruházott megyei irányító testület március 23-án alakult meg, amelynek tagja lett dr. Somló József ügyvéd, Murár Lajos ács, Révész Gábor szabó. A direktórium 1 irdetményben tette közzé a vármegyei irányításban bekövetkezett változást, és a népgyűlés határozatot hozott a rendkívüli állapot, a szesztilalom és fegyverviselési tilalom bevezetésére.

2 A tanácshatalom helyi szerveinek megalakulásakor a megye keleti felében a politikai élet központja továbbra is Salgótarján maradt. A március 22-én tartott népgyűlés kimondta, hogy a proletárállam legfontosabb feladata a pro-