Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

Az 1918-ban hatalomra került polgári demokratikus kormányzat nem tudta a tömegek követeléseit kielégíteni. A falvakban és városokban egyaránt kibontakozó mozgalmak ellen diktatórikus eszközöket alkalmazott, melyekkel azonban ezeket nem sikerült letörnie. A belpolitikai válságot fokozta a külpolitikai kudarc, amely bebizonyította, hogy az antanttól a nyugatbarát Károlyikormány sem remélhet megértést. A politikai válság mélypontján, március 19-én Vyx alezredes, az antant budapesti katonai missziójának vezetője olyan jegyzéket adott át a polgári vezetőknek, amelyben a győztes hatalmak további magyar területek megszállásának igényét jelentették be. Károlyi Mihály és a kormány az előadódott helyzetből levonta a következtetéseket, és más megoldást nem látva lemondott és szociáldemokratákból, kommunistákból álló kormánynak adta át a hatalmat. A Landler Jenő által vezetett szociáldemokrata és a kommunista vezetők tárgyalásának eredményeként Kun Béla március 11-i levelében megfogalmazott platform alapján egyesült a két mun-. káspárt. A kommunista program a munkás-, paraszt- és katonatanácsok legfontosabb feladataként jelölte meg a hatalom átvételét, az ipari és mezőgazdasági állami tulajdon megteremtését, valamint az intervenciós támadás állandó lehetősége miatt, a honvédelem erősítését. A forradalmi hatalomátvétel békés úton ment végbe az országban. A munkások, parasztok és katonák támogatásával Szovjet-Oroszország példáját követve Magyarországon megszületett a proletárdiktatúra. A forradalmi átalakulás hírére a forradalmi központ útmutatásai nyomán az egész országban megalakultak az ideiglenes, új szocialista hatalmi szervek és a feladatok megoldására ezek intézőbizottságai, a direktóriumok. Nógrád megyében a szocialista forradalom érlelődésének jelei jól megfigyelhetők. A januári baloldali akció — amelynek hatása az egész megyére kiterjedt — katonai letörése és megtorlása ellenére sem csökkentek a forradalmi megmozdulások. A Balassagyarmaton és Salgótarjánban megalakult munkástanácsok a mozgalmak szervezőivé, irányítóivá váltak. Politikai akciókat azonban nemcsak helyben, hanem a környező falvakban, a katonák között is kezdeményeztek. A balassagyarmati munkástanácsnak jelentős szerepe volt abban, hogy a reakciós Rákóczy kormánybiztos helyére Saly szociáldemokrata vezetőt nevezték ki. A salgótarjáni munkástanácsot segítette tevékenységében a munkásság fokozódó megmozdulása, politikai sztrájkmozgalma. A nógrádi