Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

legnagyobb mértékben veszélyeztetve van."

69 A munkástanáccsal közösen folytatott mozgalom a parancsnoksággal február 24-én elfogadtatta a katonatanács nyolc pontból álló követelését, amely a hadseregben a demokratizálás feltételeit akarta megteremteni. Ezen a napon tartott razzia alkalmával a Füleken állomásozó katonai század körletében nagy mennyiségű kommunista röpiratot találtak, amelyet ismeretlen tettesek juttattak oda. Az agitáció megakadályozására, a katonai fegyelem fenntartására a csoportparancsnokság szigorú rendszabályokat hozott. A polgári szervek számára az amúgy is nehéz politikai helyzetet súlyosbította az élelmiszer egyre nehezebb beszerzése. A bányászok körében a nehéz élelmezési, szociális helyzet miatti elkeseredés erősödött, és március 13-án János-aknáról kiindulva több akna és üzem munkássága abbahagyta a munkát, és sztrájkot kezdett. A nehéz gazdasági és politikai helyzetből való kiutat a kommunista röplapok mutatták, amelyek nyomán a bányászok, munkások és a katonaság egységes indítékú mozgalmai elvezettek március 21ig, a proletárállam megteremtéséig. A FÖLDFOGLALÓ MOZGALOM A falusi nincstelenek, kisparasztok önálló mozgalma az 1918. őszi forradalmi események nyomán nem bontakozott ki. A kezdeti akciók elsősorban az uradalmak elleni fellépésben nyilvánultak meg, mint például a dorogháziaké báró Solymosi uradalma ellen. A további kibontakozás azonban lassú volt, és szélesebb méretűvé nem is vált. Az Országos Földműves Párt megyei szervezeteinek megalakulását elsősorban a középparasztok szorgalmazták. A föld nélküli szegények mozgalmában csak 1919 hozott fellendülést. Pásztón január 1-én megalakult a földműves katonák szervezésében a földosztó bizottság.

70 Salgótarjánban is a földosztó bizottság létrehozásáról tárgyaltak.

71 Február 16-án megjelent a földtörvény, amelyet a Nemzeti Tanács őszi programja radikálisnak hirdetett. A hetven paragrafust tartalmazó bonyolult törvény kimondta, hogy az 500 holdon felüli birtokokat az állam kisajátította, és ezért a tulajdonosoknak az 1913. évi földárak alapján kártérítést kell fizetni. Egyes — nagy földínségben szenvedő — vidékeken a 200 holdon felüli birtokokat is igénybe lehetett venni a földreform céljaira. A reform végrehajtásával döntően 5—20 holdas családi birtokot, V

2

—3 holdas családi kis szőlőbirtokot igyekeztek létrehozni. De nem állt útjában a reform a 200 holdig terjedő családi középbirtok megteremtésének sem. Az igényjogosultak között elsősorban a hadviselt gazdasági cselédeket és földmunkásokat vette figyelembe, de azokat, akik az 1918. november 1. utáni parasztmozgalmakban részt vettek, kizárták a jogosultak sorából. A megváltás azonnal vagy 50 év alatt, 5%-os kamat mellett történhetett meg. A törvény bonyolultságát fokozta a sok kivételt tevő paragrafus. Pl. a közellátásban jelentős szerepet betöltő nagybirtokot mentesítette a kisajátítás alól, de lehetővé tette a közcélú alapítványok épségben hagyását is. A februári napokban a törvény már igen mérsékeltnek bizonyult. Nem csillapította, hanem tovább növelte a falvak népének elkeseredését, forradalmi han-