Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

gulatát. Á szendehelyi községi nincstelenek kívánságuk teljesítését kérték, és levélben igényelték „Hőnich Henrik nőtincsi földbirtokos háborúban harácsolt 2000 holdas birtokának felosztását olyan módon, hogy a felosztott földek még a folyó év tavaszán általunk birtokba vehetők és megművelhetők legyenek". A galgagutai tanács március 2-i ülésén úgy határozott, hogy a volt háborús katonák, a rokkantak, a zsellérek, napszámosok és cselédek között a Zichyféle 1002 holdas hitbizományi birtokot „kisajátítás útján sürgősen osszák ki". A határozat minél gyorsabb elintézésére követeléseiket küldöttség útján juttatták el a népgazdasági minisztériumba.

72 A béresek, mezőgazdasági munkások és a munkáltatók között a köztársasági kormány Békéltető és Bérmegállapító Bizottság felállítását rendelte el. A munkaadók részéről sok esetben a legreakciósabb birtokosok kerültek a bizottságba, akik a tárgyalásokat és a megegyezést halogatták, amellyel sok helyen fokozták a mezőgazdasági munkások jogos elégedetlenségét. A tárgyalások elhúzódása növelte a füleki cselédek nyugtalanságát is, és a község környékén levő 8—10 uradalom munkásai sztrájk megindítását határozták el „ha a békéltetés és a bérmegállapítás sürgősen meg nem történik". A mozgalmuk azonban nem állt meg a sztrájknál. Egy későbbi távirat a földfoglalási akcióról tudósít bennünket: „Földosztó bizottság működik. Kedélyek fel vannak izgatva. Mindenki földet akar."

73 Ezzel az akcióval a földfoglaló mozgalom tetőpontra jutott. Bizonyította, hogy a megye ipari jellege ellenére a földmunkások és gazdasági cselédek küzdelme jelentős erőt képviselt és a bányászok, az ipari munkások akciója mellett soraikból indult ki a legjelentősebb forradalmi tendenciájú politikai és gazdasági mozgalom.