Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

negatívabb álláspontra helyezkedtek nem egy polgári politikusnál. Juhász Nagy Sándor például a következőképpen értékelte az eseményeket: „A vállalat [ti. a bánya] 4000 munkása kommunista alapon átvette a vállalat igazgatását. A csőcselék ezt kihasználva megrohanta Salgótarjánt."

59 A szociáldemokrata vádaskodást a Vörös Újság a leghatározottabban elutasította. Salgótarján c. vezércikkében a következőket olvashatjuk: „Mi, kommunisták, nyíltan bevalljuk, hogy forradalmat akarunk, proletárforradal

7 mat. Nyíltan hirdetjük, hogy céljaink csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos felforgatásával érhetők el. A fosztogatás nem proletárdiktatúra."

60 Gádor Béla, salgótarjáni szociáldemokrata a megmozdulás okait elsősorban abban látta, hogy a nagyszámú leszerelt helybeli katonaság élelmezéséről, ruházkodásáról nem gondoskodtak intézményesen, a község lakóinak elégedetlenségét fokozta a nagyfokú drágaság.

61 A hatalomátvételi kísérlet hírére megmozduló ellenforradalmi erők a fosztogatásra való hivatkozással, a szociáldemokrata kormánybiztos, Peyer Károly irányításával és az iglói géppuskás különítmény közreműködésével kegyetlen terrort alkalmaztak a kommunista bányászok és munkások ellen.

6- Salgótarjában „4-én délután a katonaság megérkezve gyönyörűen kezdte munkáját, és irgalmatlanul lövette a rablókat" — ujjongott Schmidt bányaigazgató.

63 A megtorló akciónak igen sok munkáshalottja és száznál több sebesültje volt. A katonai akcióval egyidőben szociáldemokrata kiküldöttek járták az üzemeket, agitációjuk eredményeként a munkások egy része megkezdte a termelést. A minisztertanács hozzájárult Peyer Károly javaslatához, és az iparmedence körzetében levő járásokban statáriumot rendelt el. A katonai ellenforradalmi akció Kacsóh Lajos főhadnagy vezetésével és a salgótarjáni munkásáruló Keszler segítségével kezdődött meg. A kirendelt katonaság a későbbi különítményeseket is megszégyenítő kegyetlenséggel megkínozta és minden vizsgálat nélkül agyonlőtte az elfogott, sok esetben ártatlan munkásokat, olyanokat is, akiknek a mozgalmi élettel semmi kapcsolatuk sem volt. A „salgótarjáni Haynau" nevet méltán kiérdemlő Peyer január 5-én jelentette, hogy az akciók eredményeként ,'.a rend helyreállott" a községben. A katonai megtorlással párhuzamosan Peyer és társai féktelen kommunistaellenes kampányba kezdtek, és rágalmazással igyekeztek a kommunistákat befeketíteni.

64 A vérengzés híre országszerte nagy felháborodást váltott ki a munkásság körében. A tiltakozások egymást érték a bányászszakszervezet központjában. A mátyásföldi repülőgépgyár munkásainak bizalmijai mozgalmat akartak indítani Peyer ellen, amelyet csak a hozzá hű elemek segítségével tudtak megakadályozni. A helyszíni tapasztalatgyűjtésre indult küldötteiket — Mikulik József, Takács Imre kommunista és Ambrus Sándor szociáldemokrata munkást — Salgótarjánba érkezésükkor a katonaság a vasútállomáson elfogta, több napon át fogva tartotta, megkínozta.

65 Salgótarjánban a terror még hosszú ideig nem enyhült. A községet igyekeztek teljesen elzárni a külvilágtól. A kommunista röplapokat, kiadványokat, a Vörös Újságot szállító munkásokat igazoltatták, visszatoloncolták Budapestre, és ott a rendőrségnek adták át.

66 A statárium alapján este 7 óra után az utcákon csak a katonaság által bevezetett korlátozások megtartásával közlekedhettek, és csak igazolvánnyal lehetett Salgótar15* 227