Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

munkásmozgalom két irányzata között kiélesedett politikai harc döntő állomásához érkezett 1919. január 1-én. A KMP központi vezetősége Rudas Lászlót és Szaton Rezsőt küldte le a népgyűlésre. Két olyan kommunistát, akik már eddig is sok nehéz helyzetben megálltak helyüket. „Rudas László nagyszerű szónok volt, azaz sokkal inkább előadó, mint szónok. Rudas a szónoki emelvényen higgadt és nyugodt előadónak látszott. Előadását azonban olyan borotvaéles logika, hideg kíméletlenség, vitriolként ható maró gúny jellemezte, hogy minden nyugodtsága ellenére, szavai valósággal villámokat szórtak vagy a húsba vágtak. Beszéde magával ragadta a hallgatóságot, de úgy, hogy a kezek nem tapsra lendültek, hanem ökölbe szorultak, készen arra, hogy lesújtsanak. Meg kell hagynom, hogy Szaton sem maradt nagyon mögötte, az ő stílusa nyersebb és szenvedélyesebb volt"

53 — emlékezett vissza könyvében Hevesi Gyula. A szuggesztív hatásokra és a kiváló szónoki képességekre ez alkalommal valóban nagy szükség volt, mert a szociáldemokrata pártközpont képviselői — Hatnakovics, Bata, Pollák, Murányi — is készültek a küzdelemre. A népgyűlésen megjelent mintegy 5—6000 főnyi tömeg a kommunista szónokok után a szociáldemokrata Pollákot nem engedte szóhoz jutni, az emelvényre lépésekor lehurrogta. A helyi kommunista bányászok vezetője, Gólián András felszólalásában az új párt forradalmi harcának szükségességéről beszélt, és elítélte a szociáldemokrata párt munkásáruló politikáját. A népgyűlés a kommunisták melletti hatalmas tüntetéssel zárult, és határozatában egységesen állt a KMP által meghirdetett politika mögé.

54 Másnap, január 2-án a bányászok és munkások nem vették fel a munkát, gyűléseket, tüntetéseket rendeztek. Salgótarjánban felfüggesztették a nemzeti tanács működését, és a politikai, gazdasági hatalom teljes átvételére munkástanácsot hívtak életre. Január 3-án a bányászok és munkások fegyelmezett sorokban vonultak a községház elé a hatalom átvételére. Megszállták a postát, a távírót és a vasutat, birtokukba vették a bányákat és az igazgatósági épületeket. A régi igazgatóság helyére saját soraikból választottak vezetőséget. Az eddig rendben, fegyelmezetten lefolyt eseményeket a polgárság — főként a községi kereskedők — körében megalakult fegyveres őrség akciója zavarta meg, amelynek egyes tagjai, köztük a hírhedt Keszler, a munkások közé lőttek, és a fegyvertelen ifjúmunkások közül Králik János meghalt. A támadás után az elkeseredett munkások a gyilkosok keresésére indultak. A forradalmi helyzettel visszaélő lumpenelemek a rendkívüli állapotokat nem egy helyen rablásra, fosztogatásra használták fel.

55 A kommunista bányászok és munkások szocialista köztulajdont követelő akciójának hatásaként Baglyasalján hasonló mozgalom kezdődött. A losonci munkások a kommunista mozgalmat teljes szolidaritásukról biztosították.

56 A fővárosban nagy riadalmat keltett a hatalomátvételi mozgalom híre. A minisztertanács az első jelentés kézhezvétele után azonnal félbeszakította ülését. Festetich hadügyminiszter különvonaton Salgótarjánba irányított egy matrózkülÖnítményt, ezenkívül Hatvanból gyalogos különítményt négy gépfegyverrel.

57 A szociáldemokrata párt vezetői teljes mértékben elítélték a mozgalmat, és a nyomában keletkezett zűrzavart — a lumpenelemek fosztogatásait is — a kommunista akcióval azonosították.

58 Ezzel a helyzet értékelését illetően