Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

sem mondtunk le a megbízható polgárságnak fegyverbe szervezéséről" — szögezték le álláspontjukat. A munkásőrséggel való végleges leszámolás feltételeit a csehszlovák burzsoá köztársaság csapatainak támadása biztosította. 1919. január 15-én negyvenfőnyi csehszlovák intervenciós katonai egység megszállta Balassagyarmatot, és január 31-ig ott-tartózkodott. A néhány hete megalakult, viszonylag gyengén szervezett nemzetőrség és a felbomlóban levő katonaság harc nélkül elvonult a megye székhelyéről. A fegyveres munkásőrséget felkészületlenül érte a támadás, és a megszállók lefegyverezték őket. A kormánybiztos, a főjegyző és jegyző a megszállás ideje alatt leginkább a forradalmi erők pozíciójának gyengítésére, a vezetésből való kiszorítására törekedett. Ugyanakkor a kormánybiztos Huszár Aladárt bízta meg, hogy ha a magyar katonaság visszaérkezik Balassagyarmatra, „ő gondoskodjék a rend és közbiztonság fenntartásához szükséges polgárőrség felállításáról, nehogy megint dr. Somló József állítson fel munkásgárdát".

51 A feladat megoldásában az a tény is segítette őket, hogy január 29-én Somló — aki akkor a szociáldemokrata párt helyi elnöke volt — felkereste Pongráczot és Huszárt, s kérte, hogy „a megyei hatóságok vegyék át az intézkedést". A forradalom ellen végrehajtott sikeres akció annak volt tulajdonítható, hogy hazafias szólamok és nacionalista jelszavak segítségével a balassagyarmati munkások egységét sikerült megbontani, és az egyik legerősebb csoportot, a vasutas munkásokat az ellenforradalmárok céljainak megnyerni. Pongrácz nyilvános gyűlésen látványos gesztussal szorított kezet a vasutas munkások képviselőjével, Such István mozdonyvezetővel, ezzel „pecsételte meg a munkás és tisztviselő egymásra találásának nagy ünnepét".

52 A győzelmüknek azonban nem örvendezhettek sokáig. A községi munkások a maguk módján harcoltak az ellenforradalom ellen, és január végén létrehozták a munkástanácsot, majd ezt követően februárban megalakult a katonatanács is. A február 264 minisztertanács új kormánybiztost, a szociáldemokrata Saly Endrét nevezte ki a megye élére. Az új kormánybiztos tapasztalt régi szakszervezeti funkcionárius volt, és politikai programjában az országos vezetőség álláspontját képviselte. Nemcsak a volt uralkodó csoport ellenforradalmi akciója, hanem a kommunista szervezkedés ellen is fellépett, azt „baloldali ellenforradalomnak" minősítette. Mindennek eredményeképpen a megalakult népi szervek, a munkás- és katonatanács tevékenysége nem tudott megfelelően kibontakozni. Ez tovább fokozta az ellentéteket a munkásmozgalmon belül is, a kommunisták és a szociáldemokraták között. A KORMÁNY FEGYVERES MEGTORLÓ INTÉZKEDÉSEI SALGÓTARJÁNBAN. KÜZDELEM A KMP ESZMEI ÉS SZERVEZETI BEFOLYÁSÁNAK NÖVELÉSÉÉRT Az 1918. decemberi salgótarjáni kommunista pártszervezés eredményeként a munkásság balszárnya kedvezőbb helyzetben volt, mint a megye más helyein. A forradalmi előrehaladás miatt elkerülhetetlen volt az összeütközés a munkásmozgalmon belül. Az állandósult kommunista agitáció, szervezkedés nyomán a 15 Nógrád megye története 225