Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

Á salgótarjáni fegyveres testületben nagy számban vettek részt bányászok és munkások is. Az utóbbiak felfegyverzése azonban a tanácsot nagy aggodalommal töltötte el, ezért már november 6-án olyan határozatot hozott, amelynek alapján — termelési okokra való hivatkozással — nemcsak Salgótarjánban, hanem az iparmedence egész területén leszerelték, illetőleg kiszorították őket a karhatalmi szervekből. November 13-án a nemzetőrség parancsnoka Bacsó József főhadnagy lett, aki a nemzetőrséget átszervezte. Az átszervezés során a nemzeti tanács vezetői utasították Bacsót, „hogy a nemzetőrség leszerelésénél kettőzött figyelemmel ellenőrizze a fegyverek és muníció pontos beszolgáltatását". A fegyverek és a lőszer „aggasztó" kezelése miatt az átszervezés nem hozta meg a tanács által kívánt nyugalmat, ezért a nemzetőrséget polgárőrség néven teljesen újjászervezték. Mivel azonban ez az akció is sikertelen maradt, november 19-én véglegesen feloszlatták azt, s az élet- és vagyonbiztonság megvédésével, továbbá a „rend" megőrzésével és biztosításával — a főszolgabíró javaslatára — a helybeli 16 főből álló csendőrőrséget bízták meg.

24 A nemzetőrségek a községekben a nemzeti tanácsokkal egyidőben többnyire ugyanazon a gyűlésen alakultak meg, és a tanácsok fennhatósága alatt tevékenykedtek. Karancskesziben, Bérceién és Kallón a frontokról hazatérő katonák, Pásztón, Szécsényben pedig az ott állomásozó reguláris katonaság soraiból hozták létre a szervezetet, A karhatalmi szervezetek nemegyszer sok problémát okoztak a régi rend megőrzésére törekvőknek is. A katonák közötti politikai mozgalmak, amelyet ők önkényeskedésnek, anarchikus cselekedeteknek minősítettek, mindennaposak voltak. Fegyvereikre azonban szükségük volt, mert segítségükkel meg tudták akadályozni a tömegmozgalmakat, illetőleg azok továbbfejlődését. A tömegmozgalmakban gyakran a rendkívüli módon leromlott szociális viszonyok és mindenekelőtt a rossz közélelmezés miatti tiltakozás jutott kifejezésre. A polgári demokratikus forradalom győzelmét követően megalakult államhatalmi és államigazgatási szerveknek nemcsak gazdasági meggondolásból, hanem a számukra kedvezőtlen politikai akciók megakadályozásának érdekében is a viszonyok javítására kellett törkedniük, ha másképp nem volt lehetséges, a készletek jobb, szervezettebb felhasználásával és elosztásának szabályozásával. A gondok csökkentésére, az élelmiszer-, a ruha- és a tüzelőszükséglet biztosítására a nemzeti tanácsok kebelén belül alakultak meg a szociális ügyeket intéző bizottságok, szervek. Közöttük az első helyet a közélelmezési bizottságok kapták. E bizottságok munkájától függött, hogy miként tudják az általuk kívánt keretek között tartani a hiányos élelmiszer-ellátás miatti elégedetlenséget. Tevékenységük azonban sok helyen nem volt kielégítő. Vezetőik gyakran a régi rezsim kompromittált elemeiből kerültek ki, akik nem túlságosan törekedtek az élelmiszer-spekuláció, a feketepiac felszámolására, a segélyezés gyors lebonyolítására. Emiatt különösen a hadiszolgálatra bevonultak családtagjai kerültek nehéz helyzetbe. Bár az ő segélyeik folyósítására rendelkezést adtak ki, e rendelkezést igen lassan hajtották végre, sok esetben a közigazgatási tisztviselői kar nehézkessége, lassúsága miatt. Balassagyarmaton a főjegyző irányításával még 1918 novemberében megindult a bizottság szervezése, és csupán a szervezés 1919 februárjáig eltartott. Ekkorra alakultak meg „a véleményező bizottságok", amelyek bürokratikus