Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

„alapossággal" szabályzattervezetet készítettek a segély kifizetésére alakult bizottságok számára, hogy működésük „feddhetetlen" legyen. Elsőnek a községi tisztviselők, s csak azután, jóval később kapták meg a Vöröskereszt adományait a hadigondozottak.

25 Az élelmiszer-szükségletek beszerzésére a szociáldemokraták kezdeményezésére radikális intézkedések születtek a balassagyarmati nemzeti tanácsban. Különösen fontos intézkedés volt a zsírhiány leküzdésére a jászteleki uradalomban végrehajtott sertésrekvirálás.

20 Pásztón a november 5-én — gróf Almássy Kálmán vezetésével — megalakult bizottság az élelmezési gondokat nem tudta felszámolni.

27 Salgótarjánban viszont egészen másként alakult a helyzet. A salgótarjáni nemzeti tanács határozatot hozott, hogy „12 tagból álló közélelmezési bizottságot állít fel, amelynek hét tagját a szociáldemokrata párt, 5 tagját pedig a polgárság fogja megválasztani". A szociáldemokraták közül többek között Tóth Pál, Malomhegyi Dezső, Oczel János vett részt a bizottságban. A polgárság soraiból, a község vezetőiből, a szociáldemokrata munkások és a bányamunkások szakszervezetének képviselőiből megalakult bizottság — eltérően sok más hasonló feladattal megbízott testülettől — radikális eszközöket alkalmazott. Tóth Pál és Oczel János vezetésével a salgótarjáni munkások egy csoportja a ceredi uradalom 170 holdon kint levő burgonyatermésének betakarítását szervezte meg. Luby István földbirtokos birtokán pedig burgonyát rekviráltak, amiből 300 q-át a Hirsch- és Frank-gyár munkásainak adtak át.

28 A község kenyérgabona-szükségletét a száz holdon felüli birtokokon végzett rekvirálással szerezték be, és ily módon gyűjtötték össze a szükséges 23 vagon gabonát.

29 A salgótarjáni nemzeti tanács határozata alapján a bánya és az acélgyár igazgatója vállalta a gyárból bevonult és visszaérkezett katonák munkába állítását. Róth Flóris bányaigazgató a munkabérek javítását is felajánlotta, amelynek realizálására külön bizottságot neveztek ki.

30 A „hadiözvegyek és -árvák, és általában a szűkölködők" megsegítésére a tanácsban a baloldali szociáldemokraták hatásos javaslatot dolgoztak ki és valósítottak meg. A község vagyonos polgáraira — akik vagyonuk jelentős részét „a háborús gazdasági viszonyok következtében" gyarapították — pótadót vetettek ki, és ennek behajtására két szociáldemokrata tagból és két polgári képviselőből álló bizottságot küldtek ki.

31 Az élelmiszer-elosztás Kisterenyén politikai válságot okozott. Ügy látszott, hogy a községi nemzeti tanács nem tudja megoldani, és az elégedetlenkedők — akik a báró Solymosi-féle birtokról származó 70 mázsa gabona elosztását nem tartották igazságosnak — lemondásra kényszerítik. A salgótarjáni tanács az erélytelen vezetők segítségére sietett, és békítőleg lépett közbe. Segítségével feloldották az elégedetlenkedő lakosság és a tanács vezetői közötti ellentétet. Az eredményt rögzítő jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „A kisterenyei Nemzeti Tanács újabb tanácstagok bevonásával tovább működik, és bírja a közönség bizalmát".

32 A hatalmi őrségváltás tehát a községekben lényegében akadálytalanul ment végbe. Az új testületek irányító tevékenységét az esetek nagy többségében a reakciós erők nyíltan nem akadályozták. A régi vezetőség — legalábbis egyelőre és látszólag — belenyugodott a változásba. A forradalmi átalakulásból tulajdonképpen a polgárság liberális irányzata került ki győztesen. A megszerzett hatalom megszilárdítása azonban számá-