Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

gi szerveket a közigazgatás körébe vágó utasításokkai fogom eÚátni. Mindezekből kifolyólag a rendeleteket továbbra is tőlem fogják kapni."

21 Elképzelését azonban nem valósíthatta meg, mert a szociáldemokrata pártszervezet baloldali vezetőinek tevékenysége folytán a tanácsok demokratizálódása a salgótarjáni járásban volt a legjelentősebb, így itt a forradalmi változás megállítása lehetetlen volt. A polgári demokratikus kormány és annak helyi szervei megalakulásuktól kezdve a forradalmi népmozgalom további kibontakozásának megakadályozására törekedtek. A jogos követelésekért indított mozgalmakat ígéretekkel vagy — ha ez nem volt lehetséges — fegyveres erővel igyekeztek letörni. A forradalmi események leszerelésében a szociáldemokrata párt központi vezetősége is hathatósan közreműködött, s a munkásságot a „rend" helyreállítására szólította fel. Ebből a szempontból nagy szerepet kapott az újonnan megszervezett karhatalom. A tanácsok alapvető feladatuknak tekintették a különböző elnevezések — nemzetőrség, polgárőrség — alatt tevékenykedő rendőri erők megszervezését. A balassagyarmati nemzeti tanács Vlaszaty Béla csendőrszázados vezetésével szervezte meg a nemzetőrséget. November 7-én, az őrséget teljesítő katonákon kívül, már mintegy 120 fegyveres nemzetőr állott a rendelkezésére, de tervbe vette a megye székhelyén állomásozó katonaság mellett további, mintegy 300 főnyi nemzetőrség létesítését. A szervezés folytatására a tanácson belül külön bizottságot hívott életre. A nemzetőrség fegyveres erőinek működésével nemcsak a megyei székhelynek a polgári demokratikus átalakulás mellett kiálló polgársága, hanem a volt képviselő-testület is elégedett volt, s nem mulasztották el már november 27-én jegyzőkönyvbe rögzíteni, hogy „működésének áldásos gyümölcse volt a rendnek a megteremtése, a személy- és vagyonbiztonság megóvása. Neki köszönhetjük, hogy a félreértés és a bosszú által felkorbácsolt áradat pusztító hullámaitól városunk mentes maradt. Ezzel a működésével örök elismerésre kötelezte, nevét a mulandóság got nem ismerő ércbetűkkel írta fel városunk történetében." A viszonylag nagyszámú karhatalmi erőt nemcsak a „helyi renitenskedők" megfékezésére használták fel, hanem a környező és távolabbi falvak vezetőinek is segítettek a „közrendet helyreállítani".

22 A Nógrádvármegye című újság tudósítása a nemzetőrség és a katonaság tevékenységét a következőképpen mutatja be: „Szirákon, Ecsegen, Szentiványon, Bujákon, Érsekvadkerten, ahonnan karhatalmat kértek, a teljes rend helyreállott." A karhatalom „kellő időben" megjelent. A fenti községeken kívül Cserhátsurányban, Kiskéren, Nógrádmarcalban, sőt még Ipolyságon is bevetették a balassagyarmati karhatalmi erőket. Salgótarjánban — a nemzeti tanács égisze alatt — a frontról hazatért katonákból, munkásokból és polgárokból, s a csendőrség, valamint a pénzügyőrség alakulataiból 200 fős polgárőrséget szerveztek. Irányításukra öttagú rendőri bizottságot jelöltek ki, amelynek vezetője tényleges katona, Reményi főhadnagy volt. Feladatukat a nemzeti tanács a következőkben körvonalazta: „az elkövetett bűncselekmények, vagy ezek kísérlete esetében tartoznak azonnal a nyomozást levezetni, esetleges letartóztatásokat, a bűnjelek biztosítását, a tanács előzetes jóváhagyásának kikérése nélkül sürgősen foganatosítani. Saját és mások személyének vagy vagyonának jogos védelme esetében a fegyverhasználatra feljogosítja."

23