Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

ben az eljárás is radikálisabb volt. Tóth Bertalan rimóci jegyző árkon-bokrori keresztül menekült el a faluból, és a szécsényi ferences rendházban húzódott meg.

13 Hasonlóan járt Harmos Pál berceli jegyző is, akinek ugyancsak különböző népellenes üzelmei miatt kellett elmenekülnie hivatalából.

14 A község haragja és a képviselő-testület állásfoglalása együttesen fordult Kaluzsa Kálmán pásztói főjegyző ellen, és közös kívánságként fogalmazódott meg, hogy a „főjegyző állásából véglegesen elmozdíttassék".

15 A salgótarjáni Fehér Vilmos, Oczel János, Gádor Béla szociáldemokrata tagokból kiküldött vizsgáló bizottság a politikailag megbízhatatlan somoskőújfalui jegyző „kicserélését véleményezi".

10 A tisztulási folyamat során azonban nem sikerült a régi apparátus minden reakciós tagját eltávolítani, többek között hivatalában maradt továbbra is Pongrácz György vármegyei főjegyző,

17 és nem tudták a reakciós Virág Venánc házfőnököt sem eltávolítani a közéletből.

1? A régi közigazgatási apparátus általában nem gördített akadályt az új rend hatalmi testületeinek munkája elé. Nem utolsósorban azért, mert a demokratikus szervek nagyrészt a mérsékelten haladó elemek — a döntő helyeken általában a polgári értelmiség — vezetésével alakultak meg. A régi közigazgatási apparátus vezető szerepe viszont mégis megcsappant. Ha nem is számolták fel tevékenységüket, az irányítás első vonalából hátrább szorultak, eredeti vezető pozíciójukat csak néhány esetben sikerült megőrizniük. Az például ritkán fordult elő, hogy a községi nemzeti tanácsok a régi bírót, mint Medveshidegkúton, vagy a régi vezető jegyzőt, mint Somoskőújfaluban, meghagyták pozíciójában.

19 A kivételek közé kell sorolnunk a pogonyi esetet is, ahol a községi bíró és a nemzeti tanács között támadt viszály. Gál Miklós, a nemzeti tanács elnöke és Gaál Ignác volt tizedes, a nemzetőrség parancsnoka erről a következő levelet küldte a salgótarjáni nemzeti tanácshoz. „A fejetlenség, jobban mondva a kétfejűség orvoslására, mely községünkben a legnagyobb félreértésekre szolgáltatott okot, a legsürgősebb intézkedéseket kérjük. Nemzeti Tanácsunk jegyzőjének útbaigazítása értelmében a vezető szerep és rendelkezési jog a Nemzeti Tanácsot illeti, és nem az Elöljáróságot, mit a bíró a mai napig is gyakorol, s a Nemzeti Tanács határozatát és intézkedését figyelembe nem részesíti, sőt ellene is szegül."

20 Somoskőújfaluban a már említett községi jegyző és a demokratikus szerv vezetői között alakult ki nézeteltérés. Mindkét esetben a salgótarjáni nemzeti tanács segítségével sikerült az ellentéteket a demokratikus erők javára felszámolni. Amíg a községekben az új renddel rokonszenvezők kaptak vezető beosztást, addig a járási szókhelyeken a polgári demokratikus szervek megalakulása igen nehézkesen haladt előre. A járási szolgabírók közül csak a haladás- és népellenességükről legismertebbeket távolították el hivatalukból, a kevésbé exponált vezetőket továbbra is meghagyták eredeti pozíciójukban. A leváltottak helyére új szolgabírókat neveztek ki, akik arra törekedtek, hogy a községi nemzeti tanácsok irányítását átvegyék. Szecsey, a salgótarjáni járás főszolgabíró azt akarta elérni, hogy irányító szerepét az új viszonyok között is elismerjék. Erre törekedett, és ezt szögezte le november 8-án kelt levelében: „Az összes közhatóságok folytatják működésüket, az eddigi szolgálati beállítás mellett eddigi feletteseim rendelkezését foganatosítom, az alámrendelt hatósá-