Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme
1918. október végére a forradalmi válság megérlelődött. A Habsburg-ház és a mögötte álló magyar urak még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tettek a forradalmi tömegmozgalmak megfékezésére. Gróf Hadik Jánost nevezték ki miniszterelnökké. A budapesti munkásokat, katonákat azonban már nem lehetett félrevezetni. Október 30-án délben a budapesti üzemekben gyűléseket tartottak, amelyeken az azonnali békét követelték. A főváros utcáin a forradalmi hangulatban levő tömeg hullámzott. Este a katonákból és civilekből álló tüntetők az Astoria Szálló előtt felesküdtek az ott székelő Nemzeti Tanácsra. A forradalmi tömegek leszerelték a katonai egységeket, már az uralkodó osztály legmegbízhatóbb karhatalmi erői is csődöt mondtak. Október 31-én a Hadikkormány a tömegmozgalmak hatására sietve lemondott, és helyette Károlyi Mihály vezetésével a Nemzeti Tanácsban képviselt pártok megbízottaiból alakult kormány. A főváros népe örömmámorban ünnepelte a forradalom győzelmét, amelynek híre gyorsan elterjedt az egész országban. Sok helyen még október 31-én este, legtöbb esetben azonban csak november 1-én értesültek a forradalom győzelméről. A forradalom győzelmének hírére az egész országban nemzeti tanácsok alakultak, és a lakosság felsorakozott Károlyi politikájának támogatására. A NEMZETI TANÁCSOK MEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE A budapesti forradalom híre gyorsan terjedt Nógrád megyében is. A forradalmi eseményekről szóló hivatalos értesítés október 31-én este érkezett meg a megye székhelyére, Balassagyarmatra. Táviratban értesítették Nagy Mihály alispánt a népkormány megalakulásáról és a helyi polgári szervek létrehozásának szükségességéről. E távirat nyomán ideiglenes tanácsot hoztak létre. 1 A tanács a községi elöljáróság tagjaiból alakult meg. A nemzeti tanács a november 1-jére szervezett népgyűlésen azonban új tagokkal egészült ki, és kezdetben Balassagyarmatra, később az egész megyére kiterjedő tevékenységet folytatott. A népgyűlésnek ünnepélyes keretet biztosítottak a feldíszített, fellobogózott házak, ahol a községi elöljárók, a munkásság és a liberális értelmiség képviselői szóltak a forradalmi változásról, az új feladatokról. A felszólalók által képviselt társadalmi csoportok helyet kaptak a nemzeti tanácsié* 211
