Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

ban, amely dr. Somló József ügyvéd elnökletével alakult meg november 1-én. Tagjai voltak: Áninger László, a később megalakult Károlyi-párt helyi vezetője, Halász Lipót, dr. Holló Dezső, a polgári radikális pártszervezet vezetője, Kletzár Lajos, Klein Andor községi képviselők, Kiss Gyula nyomdász, szociáldemokrata párttag, Kreutz Emil, a takarékpénztár vezérigazgatója, Molnár János községi főbíró, továbbá Róth József, Simon József, Schreiber Miksa, Szegő Lajos, Torma Károly községi képviselők. Salgótarjánban az 1918. júniusi sztrájk és az állandó politikai mozgalmak, munkabeszüntetések átfogták a bányászok és munkások széles tömegeit. A termelés militarizálásától legtöbbet szenvedett munkásság szervezettsége fokozódott, és kapcsolata tartóssá vált a szociáldemokrata párt országos szerveivel. Az országos politikai demonstrációkkal egyidőben végrehajtott mozgalmak hatása megsokszorozódott, jelentősége megnövekedett.

2 A szociáldemokrata pártszervezeten belül — a bányában, a gyárakban és a községben — kialakult az a baloldal, amely később a forradalom továbbfejlesztésének motorja lett. Az őszirózsás forradalom hírét megelőzően október 30-án hazatértek a júniusi sztrájk alkalmával letartóztatott vezetők. A munkások, a bányászok győzelemként értékelték kiszabadulásukat, és nagy felvonulással — mint az úri renddel való szembenállás hőseit — fogadták őket.

3 A tiszteletükre rendezett ünnepség még inkább erősítette a forradalmi hangulatot. A lelkesedés és öröm tetőpontján érkezett meg november 1-én a Nemzeti Tanács távirata a budapesti forradalom győzelméről. A forradalom hírére a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél megalakult a munkások üzemi választmánya, amely kezébe vette az élelmiszerek és a különböző, a termeléshez szükséges anyagok beszerzésének és kiadásának irányítását. A hatalmukkal visszaélő, lelketlen bányai altiszteket elkergették. Ugyanezt tették a bányaüzemekhez kirendelt katonai parancsnokkal is.

4 A salgótarjáni acélgyárban a munkások önként jelentkeztek fegyveres őrszolgálatra, hogy az esetleges fosztogatókat megfékezzék. Az acélgyári munkások jó része — főként a szociáldemokrata párttagok — az üzemi tanácsban fejtett ki jelentős munkát a demokratikus követelések megvalósítása érdekében.

5 > A községi képviselő-testület november 1-én ülést tartott — amelyen részt vettek a kassai katonai börtönből szabadult szociáldemokrata képviselők is •—, és az itt hozott határozat nyomán, november 3-án megalakult a nemzeti tanács. A megalakuláskor dr. Gádor Ferenc szociáldemokrata képviselő indítványozta, hogy a munkáspárt képviselői kétharmados többségben vegyenek részt a tanács vezetőségében, „mivel a község arányszámának ez felel meg". A nemzeti tanács dr. Mikovinyi Jenő járásbíró elnökletével kezdte meg munkáját, elnökhelyettes dr. Pollatsek Ármin ügyvéd lett, jegyzője pedig dr. Gádor Ferenc ügyvéd. A munkások képviseleti aránya megközelítette az ötven százalékot. A nemzeti tanács tagja lett Róth Flóris bányaigazgató, Szóbl Lajos, Jónásch Antal acélgyári igazgató, Ursutz József, Ponyi Antal, Mikovinyi Jenő, Pollatsek Ármin, Lukács Izidor, Kuster Lajos, Maczkó János, Bene András, Gurszky István, Drasdik Miklós bányai kőműves, Komét Ferenc, Juhász István bányász, Verbovszki István, Orosz Pál, Fehér Vilmos, Priska Dezső, Malomhegyi Dezső, Tóth Pál acélgyári munkások, Kiss István, Oczel Já-