Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
145 korona, a karancsaljai Gusztáv-akna 204 korona, a somlyói-telep 96 korona, Amália-telep 404 korona, Mátranovák munkásai 137 korona adományt gyűjtöttek össze pár hónap alatt a szükségben szenvedők és a bevonultak hozzátartozóinak segélyezésére. A szolidaritás szép példáját mutatták a salgótarjáni vas- és fémmunkások azzal, hogy a sztrájk alatt a bányamunkások részére 1502 koronát gyűjtöttek össze. A tőkések által megosztásra ítélt acélgyári és bányamunkások összefogása bizonyította, hogy 1917-iben már nem lehetett éket verni a két üzem közé. A sztrájkoló munkások azt is elérték, hogy bevonultatott vezetőiket hazaengedték. Messerschmidt János mint bevonultatott bizalmi szerepel pl. 1917 októberében, de 1918 márciusában már újra a bányatelepen van és a bányászszakszervezet salgótarjáni csoportjának a jegyzője lett. 211 1917 nyarán kísérletek történtek Salgótarjánban a vas- és fémmunkás szervezet munkájának fellendítésére is. Priska Dezső és társainak a kérelmét, hogy a salgótarjáni Fő utcában levő Krammer-féle házban értekezletet tartsanak, a főszolgabíró nem engedte és az „értekezlet címén kérelmezett gyűlés megtartását betiltotta". Ugyanakkor a Vas- és Fémmunkások Szövetsége 72. sz. Salgótarjáni Fiókpénztárának vezetőségét törvényellenes működés miatt eljárás alá vonta. Erről a község elöljáróságát és a csendőrséget is értesítette. A rendőri, katonai önkény ellenére tovább folytatódott a megye ipari munkásainak erőteljes szervezkedése 1917-ben. 1918. február 2-án, a vas- és fémmunkások miskolci értekezletén a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű dolgozóit Hack Gyula és Priska Dezső képviselték. Az értekezleten már azt lehetett megállapítani, hogy „1917-ben az orosz forradalomnak a hatására a Rima is beadta a derekát... 1917 őszén a vállalat igazgatói nem ellenezték tovább a munkások szervezkedését... Elismerték a bizalmi férfiakat és a szakszervezethez való tartozás miatt senkit sem üldöznek." A miskolci értekezlet eredménynek könyvelte el azt, hogy a Rimamurányi merev álláspontját feladta. Az értekezleten Priska Dezső és Hack Gyula a társláda ellen a társpénztár reformja mellett foglaltak állást. Követelték, hogy a társulati betegsegélyezés helyett általános betegsegélyző pénztárt állítsanak fel. A miskolci értekezlet követelte továbbá az akkordrendszer megszüntetését és a bérek emelését. A salgótarjániak megállapították, „baj volna, ha nem volna lehetséges a bérek emelése, mert a drágaság oly nagy, hogy azt a mai bérek mellett nem lehet elviselni". A miskolci értekezleten a salgótarjáni bizalmiak vezető szerepet játszottak. 212 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom adott újabb lendületet a munkásosztály harcának. 1917. október 25-én az iparcsarnoki tüntetésen a salgótarjáni bányamunkások testületileg képviseltették magukat. A 70 000 munkás között Bokányi Dezső egyórás beszéde alatt ők is több ízben „elkeseredett közbekiáltásokkal tüntettek a kormány ellen, de annál lelkesebben éljenezték az orosz forradalmat". Mint a riporter írja, „az orosz forradalomnak a megemlítése olyan lelkesedést váltott ki, amilyent még népgyűlésen nem láttunk".
