Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

A megye háború alatti első és legjelentősebb mozgalma a salgótarjáni iparvidéken a bányászok körében indult el 1917-ben. A balassagyarmati pótzászlóalj jelentése szerint 1917 szeptemberében 150 katonát irányítottak a salgótarjáni bányászok megfékezésére. Szeptembertől októberig a legszélesebb tömegeket mozgósító sztrájk zajlott le a salgótarjáni iparvidéken. A sztrájk méreteiről, lefolyásáról pontos képet nem lehet adni, mivel a hatóságok lehetetlenné tettek mindenféle hírközlést. A kivívott eredményekből és azok kommentálásából azonban.következtetni lehet a sztrájkoló munkások elszántságára. A munkások kitartását bizonyította az is, hogy báró Bóthmer vezérőrnagy a sztrájk elején hajlandónak mutatkozott 50 koronás beszerzési segélyt és 40%os bérpótlékot fizetni, de a munkások ragaszkodva követeléseikhez, nem elégedtek meg az engedményekkel és visszautasították azt. Nem vált be a katonai vezetésnek az a terve sem, hogy a sztrájk letörése érdekében „Salgótarjánban be kell vonultatni egy-két bizalmit és vége lesz a szervezkedésnek". A munkások kitartottak, s a munkaadók ezt a csatát elvesztették. A Bányamunkás 1917. október 18-i száma közli, hogy Papp Géza miniszteri tanácsos, Orbán Béla főbányabiztos és Peyer Károly, a szakszervezetek képviselője a következő megegyezéssel zárta tárgyalásait: „A háborús pótlékot 50%-ra emelik és a háborús pótlékot külön kimutatják. Minden munkás, aki október 10-ig munkába áll, vagy későbbi munkábaállásának véletlenségét igazolja, maga, felesége és 14 év alatti gyermekei részére 50—50 koronás ruházati segélyt kap. A társulati élelemtárakban a munkások által saját körükből választott kiadót fognak rendszeresíteni." Megígérték, gondoskodnak arról, hogy Salgótarján, Etes, Mátranovák, Pálfalva, Róna községekben a beteg munkások és családtagjuk, mint fekvő betegek a vállalati orvos által kezeltessenek. A háborús bérpótlék után társpénztári levonást nem eszközölnek. Rendszeres panasznapokat tartanak, a panaszokat pénteken, szombaton lehet előterjeszteni és biztosították a munkásokat, hogy minden egyes munkás jóakaratú meghallgatásra talál. Ezenkívül ígéret történt még a társulati tej kiadásáról, a családi pótlék kifizetéséről, a vasárnapi műszaknak nyolc órában történő meghatározásáról stb. Az eredményeket tekintve jelentősek voltak az engedmények. A Bányamunkás c. lap a sorok között megírta, hogy rendkívül szívós és hosszú sztrájk eredményeiről volt szó. „Az eseményekről rajtunk kívülálló okok miatt többet nem írhatunk, minthogy a munka ismét rendes kerékvágásba terelődött. A salgótarjáni elvtársak az elért eredményt elsősorban szervezettségüknek és példás kitartásuknak köszönhetik. Reméljük, az ország többi bányamunkásai levonják az események tanulságát, és szervezkednek." A salgótarjáni bányászok sztrájkja nemcsak a megyében, hanem országosan is az első a világháború alatt. Salgótarjáni bányászok mertek először nyíltan szembefordulni a katonai hatalom mögé bújt burzsoá kizsákmányolókkal. A bányászok mozgalmának letörésére nemcsak nagy katonai erőket vontak össze, mint azt a Balassagyarmaton állomásozó pótzászlóalj jelentéséből olvashattuk, hanem megtorlásként bevonultatták a bányászok vezetőit. A bevonul• tátották hozzátartozói érdekében megmozdult a bányamunkásság. A gyurtyánosi telep 226 korona, a pálfalviak 255 korona, a mizserfaiak 224 korona, a baglyasarjaiak 342 korona, a gyurtyánosi-akna 132 korona, a zagyvái rakodó