Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

A menekültekkel, a sebesültekkel megérkezett a kolera, a himlő, mellyel szemben a megye egészségügyi dolgozói szívós harcot folytattak és egyedül ennek volt köszönhető, hogy a járvány tömeges méreteket nem öltött. 1916 szeptemberében érkeztek a megyébe az első erdélyi menekültek. 1917 májusáig 6200 erdélyi menekültet helyeztek el. A legtöbbet Salgótarjánban, több mint kétezret. A menekültek számára 58 000 koronát gyűjtöttek össze a megye lakosságától. Gyűjtés folyt azonban a háborús károkat szenvedett kárpáti falvak felépítésére is, 184 000 koronát gyűjtöttek össze csupán erre a célra. Ebből azonban Sáros vármegye alispánja a megye által patronált Csarno község helyreállítására csak 1360 koronát kapott. Az összeg zömét „a háborúban feldúlt tűzhelyeket újra felépítő bizottság" kapta meg, tehát nem jelentett közvetlen segélyt a rászorulóknak.

203 Míg a megye férfilakosságának nagy része a frontokon vérzett, az itthon maradottakat a legsúlyosabb áldozatokra kényszerítették. Megjelentek a háború vámszedői. A háború kitörésének hírére megindult az uzsorakereskedelem, hogy vagyont harácsoljon a nyomorúságból. Az árak már a háború első hónapjában emelkedtek: 1 liter petróleum ára 36 fillérről 56 fillérre, a tojás párjának ára 14 fillérről 20 fillérre, a zsír kg-jának ára 1,56 koronáról 2,16 koronára, 1 liter bab 12 fillérről 42 fillérre. A drágulást ekkor még semmi sem indokolta, hiszen 3914-ben árubőség volt. A mezőgazdasági termények és iparcikkek ára a későbbiekben még rohamosabban emelkedett. „Az ezelőtt 12 koronás búza 44 korona, a 10 koronás rozs 37 korona, a 12 koronás kukorica 120 korona, a 15 koronás cipő 90 korona, a 12 filléres tej 1,20 korona volt." 1916-ban már a maximált árak is a következők: marhahús kg-ja 7,9 korona, sertéshús kg-ja 7,6 korona, borjúhús kg-ja 7,8 korona, zsír kg-ja 8,5 korona, tej literje 40 fillér, tojás darabja 16 fillér. Ezek az árak hivatalosan megszabott árak voltak, melyekért azonban a piacon és a kereskedőnél már nemigen lehetett vásárolni.

20

'

1 1916-ban kezdődtek meg az első gabonarekvirálások. 1916 decemberében már a balassagyarmati pótzászlóalj biztosította ezek végrehajtására a karhatalmi erőket. Az első harácsolások 1916 decemberében megindultak és a világháború végéig folytatódtak. 1917-ben külön harácsoló osztagokat állítottak fel, melyek a vidéken az elrejtett élelmiszert kutatták fel. 1918-ban az alispáni jelentés szerint 2000 vagon gabonát kellett volna rekvirálni, de a jelentés is elismerte, hogy 500 vagonnál nem volt több a megyében. Kállai Ubul, a rekvirálásokkal megbízott kormánybiztos hiába hívott össze rendkívüli értekezletet, a rekvirálás semmi sikerrel sem járt. Kallón és Erdőkürtön, e két nagyközségben pl. csak 250 kg burgonyát sikerült 1918 januárjában katonai erő mozgósításával összeszedni. A parasztoktól karhatalommal összegyűjtött élelmiszert háborús spekulánsok haszonszerzés céljából használták fel. Csak 1918. október 17-én ismerte be a megye törvényhatósági bizottsága, hogy a közellátási központok emberei „jogtalan jövedelemhez jutottak és saját önző érdekeik kielégítésére használták fel" megbízatásukat. A közgyűlés előtt mindez évek óta tudott dolog volt, mégis csak a háború legvégén kívánta a közellátási központok tolvajló tagjainak és funkcionáriusainak névsorát nyilvánosan közölni, de még ekkor sem került szóba azok törvényes felelősségre vonása. Ugyancsak 1918 októbe-