Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

kamarai jelentés 1886-ban ezt a:következőképpen rögzítette: „az 1884-bén kradődő gazdasági válság ..még nem'ért Véget,- de sZűhőbeh van. Az* iparban-'á munkások számának-Csökkentésével már nem lehetett á bajt enyhíteni.'A megtartott munkások munkaidejét is korlátozni kellett. Sőt a munkabérek leszállítása is mellőzhetetlenül szükségessé vált az iparágak nagy részében. A munkások- helyzetére ezen intézkedések igen hátrányosak voltak". A tőkések hasznosították- a 70-es válság alkalmával szerzett tapasztalataikat és a válság

1 térhét még inkább áthárították a munkásságra. A megye gazdasági életét* ezenkívül súlyosan érintette a 80-as években elmélyült agrárválság is.

120 •'' " • : E gátló tényezők ellenére a megye ipara határózott fejlődést mutatott. IJj gyárak és üzemek létesültek, a termelés, ha nem is ugrásszerűen, de kiegyensúlyozottan növekedett. A 80-as évek a külföldi tőke második hagy behatolásának időszaka. A külföldi tőkebehozatal és a belső tőkefelhalmozás következtében a hazai pénzintézetek tőkeereje megnégyszereződött. Megyei viszonylatban elsősorban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank erősödése nagy jelentőségű, miivel á nógrádi iparvállalatok zömmel ennek a banknak az érdekkörébe tartoztak. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 188Ó-ban a Lánder Bankház, 1888-ban pedig a Wiener Barikverein révén hajtott végre tőkeemelést. A bank énnek következtében 1880-ban még csak 38 millió tőkeerővel, 1884-bén.:. 14ff millió tőkeerővel, iOÖO-bán pedig'már 503 millió tőkeerővel rendelkezett. A bank tőkeerejéneknövekedését, nyomon követte az érdekkörébe tartpzq válialátok erősödése. Tovább növekedett azonban ezzel párhuzamosan a. külföldi, elsosor

r ban az osztrák tőkeérdekeltség befolyása. t

'\ ... i, A bank-, és, hitelélet gyors fejlődését a 7 nógrádi bank már nem követte nyomon, bár 1880 és 1900 között ezeknél is jelentős erősödés következett be, de nem oly ugrásszerű, mint az országos nagybankok esetében. A 7 nógrádi bank együttes tőkeereje az 1881-es 3 073 987 forintról 1896-ra 6 87.5 920 forintra emelkedett, tehát valamivel több mint duplájára. A tőkeerőt tekintve a nógrádi bankok közül.a legjelentősebb a Balassagyarmati Takarékpénztár volt 2" 411 051 forinttal, ezt követte a Nógrádi Népbank Losoncon 1 198 019 forinttal, a harmadik a Losonci Takarékpénztár 1 185 430 forinttal. A Balassagyarmati Népbank 813 418 forint, a Balassagyarmati Takarék- és Hitelbank 639 579 forint,

1 a Szécsényi Takarékpénztár 417 565 forint és a Salgótarjáni Takarékpénztár 216 345 forint tőkével rendelkezett 1896-ban 7, ' - . • • A bankok súlyát és a bankoktól való függést elsősorban a jelzálogkölcsönök, illetve: a váltó tárca növekedésén keresztül mutathatjuk be. 1881-ben a hét banknak 629.755 forint jelzálogkölcsöne volt, mely 1896-ra 2 638 215 forintra, tehát mintegy négyszeresére emelkedett. Hasonlóképpen jelentős emelkedést mutatott a váltótárca forgalma is. ,188l-ben a hét bank váltótárca-forgalma 1 793 762 forint, 1896-ra ez 5 241 25& forintra- emelkedett. , .''A bankok tiszta nyeresége 1880-tól a ^századfordulóig kiegyensúlyozottan nőtt. 1882-ben a Balassagyarmati Népbank tiszta nyeresége 13 032 forint volt, iS^-íSan 1B 267 forint; Ugyanezen időszakokban a Balassagyarmati Takarékpénztár nyeresége 19 477 forint és 34 929 forint, a Balassagyarmati Takarék- és Hitéibank pedig 4183-forint és 5600 forint tiszta nyereségekkel zárt;

121 £