Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
A századforduló után rövid egy évtized alatt újabb hét bank alakult a megyében a kisebb fiókintézeteket nem tekintve, 1911-ben alakult a Balassagyarmati Közgazdasági Bank 300 000 korona alaptőkével. A bank már az első évben 9000 korona tiszta nyereséggel zárt. 1908-ban alakult a Salgótarjáni Népbank 200 000 korona alaptőkével és 1912-ben 13 000 korona nyereséggel zárt. Losoncon két bank is alakult. 1905-ben a Trieszti Bankház főügynökségeként a. Losonci Ipar- és Kereskedelmi Bank Rt. 200 000 korona alaptőkével, 1912-ben a nyeresége 25 137 korona volt és 1909-ben az Általános Bank Rt., melyet szlovák banknak is neveztek, 1 200 000 korona alaptőkével. Nyeresége 1912-ben 46 715 korona volt. Szécsényben a második bank 1906-ban alakult 200 000 korona alaptőkével és 1912-ben 16 501 korona nyereséggel zárt. Szirákon 1897-ben 300 000 korona alaptőkével alakult meg a Sziráki Takarékpénztár, nyeresége 1912-ben 53 892 korona volt. És végül a Gácsi Takarékpénztár 150 000 korona alaptőkével 1908-ban alakult, a nyeresége 1912-ben 16 690 korona volt. . '.. „- \ A bankok vezetőségében a megye nagybirtokosai vezető szerepüket és befolyásukat mindvégig megtartották. 1912-ben a bankok vezetőségében találjuk többek között, gróf Forgách Antalt, Török Zoltán, volt főispánt, gróf Majláth Géza főispánt, Nagy Mihály alispánt, Bálás Barna főszolgabírót, Sztefáni Ervin földbirtokost és téglagyárost, Gerő Nándor bányaigazgatőt, Scitovszky Béla, Szilárdy Ödön, Sztranyovszky Géza, Hanzély Gyula földbirtokosokat. 122 ., . A szénbányászat történetében ennek az időszaknak a legjelentősebb lépése az volt, hogy az Országos Bank és a Láhder Bankház 1881-ben megalapította az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt-t. A társaság 1 600 000 forintos alaptőkével alakult, melyet azonban rövidesen újabb 1,5 millióval, felemelt. A társaság a következő középvállalatokat vásárolta meg és olvasztotta magába: a Nemti Kőszénbánya Rt-t, Minnich—Jaulusz—Höffmann baglyasaljai, Jesszenszky Dániel csókási, a Kisterenyei Bányatársaság, a hamburgi Angol^—Német Bank mizserfa—mátraszelei bányáit, továbbá Schöller Sándor karancsaljai bányatelepét. A magyar ipar történetében az első esetek egyike, amikor a banktőke ipari létesítményt hozott létre, tehát a finánctőke a nógrádi iparvidéken korán jelentkezett. - ., >.•'.•: 1883-ban 16 tisztviselővel, 27 felvigyázóval és 900 munkással dolgozott már az új vállalat, és 1882-ben 2 263 000 q, 1890-ben pedig 2 475 000 q szenet termelt. A termelés az első időszakban nem emelkedett jelentősen, 10 év alatt alig 200 000 q-val. Ennek oka elsősorban áz volt, hogy megalakulása után a Lánder Bankházzal szoros kapcsolatban levő Union Bank bukása átmenetileg nagyon nehéz helyzetbe hozta a társaságot. A 90-es években meggyorsult a fejlődés, 1896-ban már több mint 3 millió q, 1911-iben pedig több mint 4 millió q szenet termelt és 1313 munkást alkalmazott. A termelés növekedésével nőtt a vállalat jövedelme is. 1885-ig nem osztott osztalékot a részvényeseknek, 1886-ban 119 552 forint tiszta jövedelem után 7 forint osztalékot fizetett. 1911-ben a tiszta nyereség meghaladta a 445 ezer koronát. A vállalat nemcsak a megyének, hanem Magyarországnak is a második legnagyobb kőszénbánya vállalata volt a századforduló időszakában: 123 • • • h^r •; A megye, de az ország szénbányászatának fejlődésében is döntő jelentőségűvé vált a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Erősödése a legszorosabb kapcsolat-