Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

kényei, kékkői fehér és vörös. A nemes fehér fajták voltak túlsúlyban (80%). Ecsegen néha aszút is tudtak előállítani. A nagy szőlőtermelő községekben, Mátraszőllősön, Kosdon, Radon, Bérceién, Szandán, Pencen stb. a nép fő megélhetési lehetőségét biztosította. 1872-ben 15 133 kat. holdon termeltek szőlőt a megyében. A szőlőterületek nagysága a felső határt 1880-ban érte el 15 400 kat. holddal. A szőlők mintegy 60%-a az 5 hold alatti szegényparasztok kezében volt. Az 1870—1880-as években az átlagos megyei bortermés évente 70—90 000 hektoliter között ingadozott, mely kat. holdanként 5—7 hektoliteres termésnek felelt meg. Kivételesen jó években, mint pl. 1878-ban, 1879-ben meghaladta a megyei termés a 110 000 hektolitert is. Rossz termés esetén esett csak vissza 40 000 hektoliterre, mint az 1880-ban történt. A nógrádi szőlőtermelés fekete éve 1875 volt, amikor is kat. holdanként 1—2 hektoliter termett átlagban és az egész megyében nem több, mint 20 000 hektoliter. A szőlőtermelésből származó jövedelmek nagymérvű ingadozást mutattak, mivel a borárak a terméstől függően hol alacsonyabbak, hol pedig magasabbak voltak. Átlagos termés esetén a nógrádi szőlők összjövedelme a 6—700 000 forintot is elérte, tehát kat. holdanként 50 forintot. Kivételesen jó években meghaladta a megyei átlag a 900 000 forintot, kat. holdanként a 70 forintot.

74 Az 1848-as jobbágyfelszabadítás utolsó, vajúdó megoldatlan problémáját, a megye szegénysége számára döntő jelentőségű szőlődézsma megszüntetését, illetve megváltását 1868-ban az újra megerősödött magyar uralkodó osztály iktatta törvénybe. A törvény jelentőségét és hatását röviden így lehetne összefoglalni: koldussá tette a szőlővidék lakosságát. A szőlők értékét becsléssel állapították meg, és így a legtágabb teret nyitották a nagybirtokosok érdekeit szem előtt tartó uzsorának. Ecsegen pl. egy kat. hold váltságát 408 forintban, Bérceién pedig 328 forintban állapították meg. A szőlővidékek dézsmamegváltási adatai megyeszerte hasonló összegeket mutatnak. A szőlődézsma megváltása súlyos következményekhez vezetett a falvak életében. Bércei község pl. 53 958 forintot volt kénytelen váltságdíjként 22 év alatt, 8%-os kamattal terhelve kifizetni. Az eredeti váltságdíj összege így 89 741 forintra emelkedett. A bercelieknek a megyei közigazgatási bizottsághoz küldött panasza rávilágít arra, hogy hová jutottak a nógrádi szőlőtermelő községek. Aberceliek panaszukban előadták, hogy az évi 4366 forintnyi állami adójukat a megváltási összeg 4079 forinttal, tehát majdnem még egyszer annyival megemelte. 4 év alatt a falu 30 000 forint értékig adósodott el. Megjelentek a végrehajtók, lefoglalták a vetőmagot, kenyeret, testi ruhát. A parasztok az uzsoráshoz, a bankhoz fordultak, s ezek magas kamat és kötött határidő mellett kölcsönöztek is, de ezzel legfeljebb csak időt lehetett nyerni. A nehezen megszerzett föld jó része lassan a bankok, uzsorások tulajdonába került. Ily módon került a nógrádi szegényparaszti szőlő, de legalábbis a termés évről évre előre olcsó áron a kis- és nagytőkések kezébe.

75 Mire szívós munkával, nélkülözve, a megváltási összeget sikerült a nógrádi parasztok egy részének kiizzadni, az uzsorásoknál is pusztítóbb betegség támadta meg nemcsak a nógrádi, hanem az egész magyar szőlőkultúrát, a filoxéra. A szőlő gyökereit megtámadó élősdi elpusztította paraszti nemzedékek évszázados munkáját, melyet a politikai, gazdasági viszonyok mostohasága kö-