Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

nyada sem tudott lépést tartani azonban a fejlődés követelményeivel és nem tudta birtokát megfelelően gépesíteni.

72 A. paraszti gazdaság technikai fejlettségéről a legátfogóbb képet a legfontosabb mezőgazdasági eszköznek, az ekének a vizsgálata adja. 1873-ban a mezőgazdasági statisztikai összeírásban szereplő 15 100 ekéből 4256 még faeke volt. Az összeírt ekéknek csak kétharmad része rendelkezett vas vágófelülettel; csoroszlyával, illetve ekevassal, egyéb alkatrészei azonban meg fából készültek. A század végére az ősi faekék eltűntek, legalábbis a statisztikából. A mezőgazdasági-statisztikában ugyanis nem szerepel faeke, csak fagerendelyes, de vascsoroszlyával, ekevassal és pajzzsal ellátott eke. Az ilyen ekék számát az összeírás 14157-ben állapította meg. A teljesen vasból készült egyes vasekék száma ugyanakkor 2392 db volt. Az ekestatisztika alaposabb vizsgálata azonban azt a gondolatot veti fel, hogy a faeke, illetve annak némileg javított változata (vasvágó felület) még a századfordulón sem tűnt el. A gazdaságok száma ugyanis jóval nagyobb, mint az ekék száma. Az. összeírásban nem szereplő ekék valószínűleg olyan fakék voltak, amelyekre a statisztikai felmérés nem vonatkozott. 16 200 1—5 holdas gazdaságban csak 1516 vas- és fagerendelyes ekét írtak össze. Abban az esetben, ha feltételezzük, hogy minden gazdaságnak van ekéje, az ekék mintegy 90%-á az összeírásokban nem szerepelt. Ugyanezt a számítást elvégezve az 5—10 holdas gazdaságok 50%-ában, a 1—20 holdas gazdaságoknál az ekék 10%-a hiányzott az összeírásokból. A.gazdaságok elmaradottságáról tanúskodik a század végi szekérösszeírás is. A mezőgazdasági statisztika 17 606 szekeret mutatott ki, melyből 8558 fatengelyes és 9048 vastengelyes volt. A vastengelyes szekereknek a fatengelyesekhez viszonyított aránya valamivel jobb az átlagosnál, melyben szerepe lehet annak, hogy a megyében a salgótarjáni acélgyárban állították elő a vastengelyeket, továbbá hogy a, szegényparasztság fontos jövedelmi forrása volt a fuvarozás. A szekerek számának a gazdaságok számához történő viszonyítása nyilvánvalóvá teszi a paraszti gazdaságok elmaradottságát. Az 5 hold alatti szegényparaszti gazdaságok 85%-ának, a 10 hold alatti kisparaszti gazdaságok 40%-ának nem volt szekere, melyből következően megfelelő igaereje sem. A gazdaságstatisztika adatai tehát elmaradt művelési viszonyokra, igaerővel, gépekkel nem rendelkező paraszti gazdaságokra mutatnak.

73 Intenzívebb mezőgazdasági kultúrát a szőlőtermelés jelentett. A megye éghajlati viszonyai nem mindenütt tették lehetővé a szőlőkultúra kialakítását." Délről nagyjában az Ipoly vonaláig volt általános a szőlőtermelés, de elszórtan attól északra is foglalkoztak vele. A szőlő kis területen nagyobb hasznot biztosított, ennek következtében sajátosan a szegényparasztság megélhetésének fő forrását jelentette. ' ' A múlt század 80^as éveiben a nógrádi bor még országosan elismert volt, de külföldön is számon tartották. Pestet a budai borokon kívül elsősorban a megye látta el közönséges asztali borral, de a bécsi piacra is nagy mennyiségben szállítottak, nemcsak bort, hanem még csemegeszőlőt is. A legnagyobb külföldi szőlőkivitelre 1884-ben került sor, amikor is 1410 q csemegeszőlőt küldtek Bécsbe. Híres bornak számított a kosdi, verőcei, rádi, szőllősi,. -szandál, az ízletes szandaváraljai, a kellemes ízű bujáki, berceli, legéndi, tolmácsi, ber-