Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

és 0,3 holdon egy baromfit. Az 1—5 holdas szegényparaszti gazdaságok 11 holdon egy lovat, 3,6 holdon egy szarvasmarhát, 2,2 holdon egy sertést, 10,5 holdon egy juhot és 0,3 holdon egy baromfit tartottak el. Az 5—10 holdas kisparaszti gazdaságokban 8,3 holdra esett egy ló, 4,4 holdra egy szarvasmarha, 4,5 holdra egy sertés, 8,5 holdra egy juh és 0,8 holdra egy baromfi. Ezzel szemben az 1000 hold fölötti gazdaságok esetében csak 124 holdra jutott egy ló, 24.6 holdra egy szarvasmarha, 17,5 holdra egy sertés, 2,1 holdra egy juh és 8 holdra egy baromfi. Az 500—1000 holdas gazdaságok esetében pedig 73 holdontartottak el egy lovat, 14,8 holdon egy szarvasmarhát, 14,3 holdon egy sertést, 1,8 holdon egy juhot és 5,3 holdon egy baromfit. A-lóállomány nagy számát a szegényparaszti gazdaságban a fuvarozással szerezhető jövedelem, a szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány viszonylag magas számát az életfenntartás indokolta.

71 A mezőgazdaság gépesítéséről a dualizmus időszakában még nem lehet beszélni, a megye e tekintetben az országos átlag mögött is messze elmaradt. 1873-ban még csak 50 gőzerejű mezőgazdasági gép található, melyből 44 volt á gőzcséplőgép. A. gépeket kizárólag a nagybirtokosok tudták megvásárolni. Minden 5376 kat. holdra jutott ebben az időben még csak egy gőzgép, az országos átlag ugyanakkor 4777 kat, holdra egy gőzgép volt. A lóerejű, illetve lóvontatású gépek száma sem volt jelentős, 1873-ban még csak 458 ilyen típusú gépet tartottak számon. Ebből 97 vetőgép, 59 cséplőszekrény és 41 kaszálógép. A megyében 586 kat. holdra, országosan 476 kat. holdra jutott egy lóerejű gép. Az 1870-es években bekövetkező és a nyolcvanas években elmélyülő agrárválság — melyet az amerikai és orosz búzának az európai piacokra történő beözönlése indított el — arra kényszerítette a birtokosokat, hogy versenyképesebbekké tegyék a mezőgazdaságot. Ennek következtében egyre erőteljesebbé vált a gazdaságok gépesítése. 1895-ben a gőzgépek száma már 423-ra emelkedett. A gőzgépek közül a fő helyet továbbra is a gőzlokomobilok (213) és a gőzcséplőgépek (207) foglalták el. A század végén már paraszti tulajdonban levő gőzgépeket is találunk, az 1—50 holdas parasztok kezén 26 gőzgép volt. A századfordulóra a legfontosabb mezőgazdasági munka egyike, a cséplés már gépi erővel történt. A paraszti gazdaságokban a cséplés munkáját elsősorban a járgánnyal hajtott cséplőszekrénnyel végezték. A 718 járgányból 396, a 695 cséplőszekrényből 560 volt az 1—50 holdas parasztok kezén. Egyéb mezőgazdasági gépek közül a parasztság még csak a szecskavágót és a répavágót használta (a 4865 szecskavágóból 4054, az 1694 répavágóból 999 volt paraszti kézben). A vetőgépek, kaszálógépek, kultivátorok, aratógépek szinte kizárólag a nagybirtokosok tulajdonában voltak. A paraszti gazdaságban még kézzel vetettek, kaszával, sarlóval arattak. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy a század végi 154 szórva vető vetőgépből csak hármat, a 492 sorba vető vetőgépből csak tizet, a 381 kultivátorból pedig csak hatot találunk paraszti kézben. A mezőgazdasági statisztika szerint a gépesítés a század végén seni ért el olyan fokot a megyében, hogy a paraszti gazdaság akárcsak minimális gépesítéséről is beszélni lehetne. A nógrádi nagybirtok és középbirtok jelentős há-