Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

A MEZŐGAZDASÁG TŐKÉS FEJLŐDÉSE A kiegyezéssel egyidőben fejeződött be a jobbágyfelszabadítás utolsó lépése, a tagosítás. Ennek eredményeként alakultak ki az önálló paraszti gazdaságok, és lépett új útra a megye számbelileg legnagyobb osztálya, a parasztság. A paraszti gazdaságok megerősödését, fejlődését a dualizmus egész korszakában gátolta a fennmaradt nagybirtok és annak döntő súlya a gazdasági életben. 1870-ben a megye 198 262 lakosából 65 320 foglalkozott földműveléssel. Az eltartottakat, illetve a családtagokat is hozzászámítva ehhez, a megye lakosságának majdnem egésze ebben az időben még mezőgazdaságból élt. A megye 716 513 kat. holdnyi területéből mezőgazdaságilag hasznosítható volt 673 450 kat. hold. Ebből 198 község 36 602 kat. holdat mint közös legelőterületet használt. A fennmaradó 636 461 kat. holdon osztozott meg a földművelésből élő lakosság. A föld az élet bölcsője; birtoka alapvetően és hosszú évtizedekre határozta meg paraszti generációk életét és jövőjét. 1870-ben a 38 137 birtokosból 22 810 öt holdnál kisebb területen; 9135 5—15 holdas birtokon; 3547 15—30 holdas birtokon; 1168 30—50 holdas birtokon; 619 50—100 holdas; 306 100—200 holdas; 313 200—500 holdas; 152 500—1000 holdas és 87 1000 hold feletti birtokon gazdálkodott. Mint ebből is látható, a nagybirtok részesedése jelentős volt. A nagybirtokos kategórián belül az 1000—3000 holdasok voltak a többségben, de megtalálhatók Nógrád megyében is az 5000 hold feletti mammutbirtokok. A gróf Zichy család 37 248 kat. holdas, Wenckheim Ferencné grófnő, Khoburg herceg több mint 10 000 holdas, a Forgách grófok, Dégenfeld gróf, a gróf Czebriánok, a gróf Károlyiak, a gróf Gyürkyek, a báró Falkenhausenek, továbbá az esztergomi érsek és a váci püspök 5000 hold feletti birtokkal vezettek a megye nagybirtokosainak listáján. A gazdasági életben kiemelkedő jelentőségű és értékű erdőterületek, szinte teljes egészében a nagybirtokosok kezében maradtak. Ugyanakkor 22 810 szegényparasztnak 10 000 holddal kevesebb földből kellett megélni, mint a Zichyek kezében levő birtok volt, és 8000 agrárproletár élt akkora területen, mint pl. a salgótarjáni Szilárdy Ödön egymaga. Míg 87, 1000 hold feletti nagybirtokos kezében volt a nógrádi föld 40%-a, a szántóterületek 27%-a, addig a 22 000 szegényparaszt a nógrádi föld 4%-át, a szántóterületek 6%-át mondhatta csak magáénak. Induláskor eldőlt tehát a parasztság fejlődésének a kérdése. A jobbágyfelszabadítás után, á kapitalista fejlődés kezdetén tömegével alakultak ki a minimális megélhetést sem biztosító, életképtelen törpegazdaságok.

67 E már az induláskor is reménytelen és kilátástalan helyzetet még szemléletesebben érzékelteti az, hogy közvetlenül a kiegyezés után is a 65 320 mezőgazdasággal foglalkozó lakosból csak 27 024 élt ténylegesen birtokából, 21 778 mint éves cseléd, 15 822 pedig mint mezőgazdasági napszámos tartotta fenn maga és családja életét. Ez az arány, mint látni fogjuk, a későbbiekben nem javult, hanem alapvetően romlott. A kiegyezés időszakában kialakult birtokeloszlás tehát a szegénységet biztosította a megye paraszti lakossága nagy többsége számára, ugyanakkor az olcsó munkaerőt a nagybirtok részére.