Egészségügy, szociális gondoskodás, sportirányítás 1950-1970 - Dokumentumok a Nógrád megyei tanácsok működéséhez 1950-1970 II. Nógrád megye tanácsai az emberért (Salgótarján, 1979)

DOKUMENTUMOK - II. Szociális gondoskodás

mint lakásaiknak belső és külső környezete. Általában kb. a cigányság 70 százaléka csupán 1 helyiségből álló egészségtelen épületben lakik, Az épületekhez udvar legtöbb esetben nem is tartozik, és szűk telken több ilyen épület is van. Természetesen ezekhez a házakhoz árnyékszék nem is tartozik. Az operatív bizottság tapasztalata szerint igen rosszak a viszonyok Kalló, Szirák, Pásztó, Mátraszőllős, Ecseg, Erdőtárcsa és Héhalom községekben. A kallói cigánytelepen pl. mindöszsze 8, a sziráki cigánytelepülésen a 35 családból 12 családnak van ürgödrös árnyékszéke, amely azonban közegészségügyi és esztétikai szempontból sem megfelelőek. Általában a többi községekben is az árnyékszékek helyzete az ott élő cigányok számának megfelelően nem kielégítőek. Természetesen árnyékszékek hiányában a cigány településeken az emberi fekáliák szétszórtan a házak mögött láthatók. Előfordul az is, hogy az egy helyiségből álló épületekben néha több család is lakik pl. Kallón az egyik olyan épületben 3 család lakik 14 taggal. A fekvőhelyek száma mindössze kettő. Ezeknek a rossz viszonyoknak az ellenére sem mondható, hogy több lenne a cigány betegek száma, mint ahogy a betegségeknek a száma alakul a többi lakosságnál. A tbc-nél ellenben a betegedési számuk meghaladja a többi lakosság megbetegedési számát. A cigányságnál a fertőző megbetegedések sem gyakoribbak mint a többi lakosságnál általában. A cigányság munkábaáilítása és munkához való viszonya. Az operatív bizottság tapasztalata az, hogy a cigányok rendszeres foglalkoztatásával, munkába állításával kapcsolatosan igen komoly nehézségek merülnek fel. Az operatív bizottság véleménye az, hogy kizárólag a munka az, amely a cigányságot egyenrangúvá tudja tenni a többi lakossággal. Erre járásunk területén is van példa. Buják községben, ahol az állami gazdaságban 20, talajjavító vállalatnál 12, építőiparban 5, egyéb munkahelyen 6 fő dolgozik rendszeresen, ott a község dolgozói megbecsülik a cigányokat. Ezek a cigányok kulturáltabban élnek, mint a munkakerülők, lkalmi munkából élők. Járásunk területén a munkaképes cigányok közül kb 35 százaléka végez rendszeres munkát, míg kb 20—30 százaléka időszaki dolgozó, 20—25 százalék vagy nem dolgozik, vagy pedig különféle alkalmi gyűjtögetésből élő. Jellemző a cigányság munkavállalására, hogy inkább az iparban vállalnak munkát, míg a mezőgazdaságban csak végső esetben helyezkednek el idénymunkára. A huzamosabb időn keresztül munkát vállaló cigányoknak a munkához való viszonya kielégítőnek mondható, azonban a többi munkavállaló cigányoknak a munkához való viszonya nem jó. Ezeknek munkájára jellemző, hogy hamar megunják a munkát, otthagyják, új munkahelyet keresnek, esetleg beteget jelentenek. Természetesen a cigányságnak ez a magatartása bizonyos fokú óvatosságot vált ki az alkalmazó szocialista szektorokból, és ez erősen megnehezíti a cigányoknak munkába állítását. Általában ezzel magyarázható az a körülmény is, hogy a munkaadók csak végső esetben alkalmazzák a cigányságot munkára, és amennyiben lehetőség nyílik a tőlük való megszabadulásra, a munkaviszonyt meg is szüntetik. Mint ahogy már az előbb is említettük, ebből adódhat a kallói, illetve héhalmi cigányoknak fel nem vétele is a munkába. Az operatív bizott-