Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Lengyel Ágnes: „ Távol az én szülőhazám... " Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei

található. Az egyik „Irodalom" címmel ellátott füzetben a saját költeményeken kívül népszínműveknek a füzet tulajdonosára osztott szerepei, viccek, anekdoták kerültek bejegyzésre, s egy rajzos feljegyzés is helyet kapott, a szőlő ültetésének tudnivalóiról. A kéziratos füzetek, feljegyzések mellett az ebben az időszakban népszerű, és amint azt a ceruzás, kézírásos lapszéli jegyzetek, betoldások, szövegmódosítások sejtetik, a falu fiatalsága által talán elő is adott színművek olcsó, papírfedelű kiadásait találjuk.

4 A népszínművek, a populáris tömegkultúra, a korabeli slágerek, érzelmes műdalok mellett további igen jelentős kulturális hatásként vehetjük számba az örökölt kultúrát, a klasszikus, szájhagyományban élő népköltészetet, s ennek megfelelően a saját költeményekben olyan kifejezési és fogalmazási módok is előtűnnek, melyek a népköltészet hangját idézik. A témához kapcsolódóan pedig az I. Világháborús katona- és hadifogolynóták befolyását is figyelembe kell vennünk. A szájhagyományban élő katonanóták mellett már a korábbi időszakban is terjedtek az olcsó .kiadású, katonaélettel kapcsolatos ponyvafüzetek.

5 A közreadott vegyes tartalmú füzetben az első lapokon még jól elkülöníthetően jelöli a szerző saját költeményeit: „írtam én", „írta Repcsák István", „írta R." stb. A későbbi oldalakon jelölés nélkül is találhatóak saját szerzemények, melyek a stílus, illetve az aktuális esemény alapján biztosan idesorolhatóak („Az újoncz élete", „Szomorú vasárnap"). A saját költemények bejegyzésének ideje is pontosan jelölt, s a szövegek 1941. szeptember 29. és október 31. között kerültek a füzetbe. Az összes vers megírása azonban nem biztos, hogy csupán e rövid időszakra korlátozódott, hiszen korábbi tartózkodások helyszíneiről és korábbi eseményekről is szó van bennük. („Szomorú vasárnap", „ítél a Dnyeszter!"). Repcsák István paraszt-katona szerzeményei természetesen nem érik el a hagyományos népköltészet művészi színvonalát, és nem is teljesen ugyanazt a funkciót töltik be. E versek szerepe elsősorban az emlékezés, a tájékoztatás, hírközlés a család, a szűkebb környezet számára és kedvtelést, szórakozást jelentenek, így oldva a kato4. Kézírásos szereplejegyzések: - „«Népszínmü» a «Gyimesi vadvirag». Marczi szerepe. Repcsák István 1933. III. 8." - „Pásztor József: Az árvák. Szomszéd szerepe. Repcsák István Nógrádmegyer 1935. V. 18." - „Nem, nem, soha! Színpadi jelenet." - „Új Heródes- farsangi tréfa" - „«Bolondok háza» cz. vígjáték 1/v. Szilkei Imre költő szerepe Repcsák István." - „A Piros bugyeláris. Népszínmű 3 felvonásba Kósza Gyuri szerepe 1 -ső füzet, II-dik füzet" - Virág Jóska. Repcsák István." „Magyarok istene. Pali szerepe. Repcsák István részére." - „Boldog házasélet. Repcsák István részére Dr. Sipos Géza háziorvos jelölt." Nyomtatott népszínművek: - Itt a Miklós! Pásztorjáték írta Pap bácsi. Második kiadás. Bp. Szent István Társulat 1908. - A gyónási titok áldozata. Színmű 5 felvonásban. Spillman József S.J. elbeszélése után drámailag feldolgozta Fr. Fickert Fredulph. Fordította: Blázsik Károly. Fordító kiadása. Hollósy Géza könyvnyomdája Balassagyarmat. 1933. - Hiányzó címlappal és ennek kéziratos pótlásával: „A falu rossza. írta: Tóth Ede" - Van esze az asszonynak! Vígjáték. írta: Undi Imre 5. Például: „Huszonhat legszebb magyar katona-nóták magyar bakák, huszárok és honvédek mulattatására emlékkönyvül írta és gyűjtötte: B. Putnoky Bérezi nömös obsitos vitéz. Ráadásul ellátva a trombitajelek versbe szedett magyarázatával, valamint eredeti baka- és huszárimádságokkal. Budapest, 1885. Nyomatja s kiadja Rózsa Kálmán és neje 369. sz.