Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Lengyel Ágnes: „ Távol az én szülőhazám... " Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei

naélet egyhangúságát, ahogyan erre az egyik széljegyzet utal: „írtam unalmamban." A versek az otthon, a feleség utáni vágyakozásról, a katonaélet nehézségeiről, egy fiatal ember életszeretetéről szólnak, egyéni, szubjektív megnyilatkozásokat és a világ reális szemlélését mutatva. A füzet Repcsák István által írott verseinek többsége műfajilag az alkalmi vers, hírvers kategóriájába tartozik és az események valóságos ismeretében, az alkalomhoz kötődve tájékoztatnak („Orosz földön", „Egy levél", „Névnapi vers", „Haza fele" stb.). Az élő folklórból lejegyzett, katonaélettel kapcsolatos szövegek között e füzetben nem minden hagyományos műfaj található meg. Hiányzik a régies katonakeserves, menetdal, a tipikus verses levél stb. Megtalálható viszont egy sajátos folklór műfaj, az imádság-travesztia lejegyzése, mely a Miatyánk paródiáját jelenti a katonaéletre vonatkoztatva („Katona Miatyánk"). Ugyancsak hivatalos műfaj átalakított paródiája a „Katona igazolvány", és szintén - főleg katonák közt - népszerű szöveg lejegyzése a „Szent Péter gonoszsága" című tréfás legenda egy változata, ezzel a Szent Péter „bűneit" szigorúan megítélő, elkeseredett - megtoldással: „Tehát ha Péter gonosz nem lett volna, máma a bakának úri dolga volna. Gonosz voltál mert 1939-1940-1941 éveket itt kellett eltölteni komiszba Rahón és Oroszországba. Továbbra is az maradsz." A hagyományos katonanótákhoz kapcsolódik témájával a valószínűleg saját szerzeményű „Az újoncz élete" című szöveg, mely azonban leginkább a hajnali felkelés és reggeli készülődés fáradalmait ecseteli a hagyományos újoncnótákkal szemben, ahol inkább a nehéz sors miatti általánosabb elkeseredés fejeződik ki. A gyűjtemény többi darabja nagyjából az „emlékkönyvköltészet" körébe tartozik, melynek polgári divatja a század elejétől beszivárgott a falvakba is. Az alábbiakban - eredeti helyesírással és központozással - teljes terjedelmében közöljük Repcsák István versesfüzetét, mely így a maga teljességében szolgálhat kortörténeti dokumentumként és a népi írásbeliség, a népi műveltség vizsgálatának forrásául.