Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

A szőtt vagy hímzett fő díszítményt az egyik illetve mindkét keskenyebb szélén helyezték el. A Zagyva folyótól keletre, a megye nyugati részén a széles (30-40 cm) fő díszítmény a lepedő egyik keskenyebb szélére került (26, 28. kép). A megye középső részén, a délnógrádi szlovák falvakban a fő díszítményt a lepedő két keskenyebb szélén helyezték el. A Karancs vidékén, Ipolyvecén, Galgagután, Nagylóc környékén a keskeny szőtteshímet vagy hímzést közvetlenül a szegélycsipke mellé tették (29-32. kép). A századforduló táján és az azt követő évtizedekben készült lepedők fő díszítményének hímzése 30-40 centiméterrel beljebb került a szélektől.

65 Nógrádmarcal, Cserhátsurány, Herencsény, Bér, Vanyarc, Legend, Szátok községekben a lepedő keskeny szélétől 25-35 centiméterre szőtték vagy hímezték a fő mintákat. A díszítmény és a lepedő széle között csipkével, hímzéssel fiókot képeztek ki, ezért fiókos lepedőnek, nevezték (33, 34. kép). Őrhalomban gyakran csak az egyik keskeny széléhez (attól 20-30 cm távolságra) utólag toldották be a széles (3035 cm) külön szőtt mintát (35. kép). A két fő díszítményü lepedők itt is ismertek voltak, előfordulásuk a századforduló táján volt gyakoribb. A lepedő mind a négy szélére varrtak csipkét ° A körül csipkés vagy ahogy adatközlőink nevezik a környöskörű csipkés lepedők történeti múltjára nincsenek adataink. Ennek hiányában sajnos nem tudjuk, hogy e lepedőtípus mióta lehet ismert a parasztságnál. Korábban már szóltunk annak feltételezéséről, hogy a lepedő körülcsipkézésének ötletét a kereskedőknél kapható (ugyancsak körül csipkézett) szemfedél adhatta. Arra is felhívhattuk a figyelmet, hogy a falu társadalmában mindig voltak olyan rétegek (napszámos, házicseléd, szolga stb.) akiknek nem volt módjuk a koporsóba szánt csipkés lepedőt megszőni. A községben lakó tanító, kereskedő, iparos, nemes, stb. - forrásaink szerint már a 19. század első felében - a készen vásárolható szemfedelet szerezte be a koporsó díszítésére. A falusi asszonyok a nem paraszti sorból származó elhunytak temetésén is részt vettek, így számukra a körül csipkés lepedő nem volt ismeretlen. A visszaemlékezések szerint, a 19. század második felében, ez a lepedőtípus nem volt gyakori a megye falvaiban. Csak a gazdagabb leányok hozományába adtak ilyen lepedőket. „Ezekre olyan vékony tót csipkét tettek, ami nagyon drága volt abban az időben. Erre nagyon sok csipke kellett azt a szegények nem tudták megfizetni" emlékezett vissza 1961-ben az akkor 86 esztendős Juhász Ferencné (Polyák Mária) szalmatercsi adatközlőnk. A századfordulótól, de inkább a két világháború között kezdett elterjedni a körül csipkés lepedő, de egy településen belül sem ragaszkodott minden család e lepedőtípushoz. Még az 1930-as években is gyakori volt (Karancsság, Nagylóc, Kazár, Bér, stb.), hogy a vetett ágyra ugyan körül csipkés lepedőt terítettek, a halott alá azonban a két keskenyebb szélén csipkével díszített lepedőt tették. Az elmondottakból már 65. Vö: Dajaszyné Dietz Vilma - Manga János: Nógrádmegyei szabadrajzú hímzések. Magyar Népművészet XIX. (1954) 12. p.