Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

sejteni lehet, hogy a vizsgált cifra lepedőnek kettős funkciója volt: a felvetett ágy, illetve a koporsó díszlepedője. Őrhalomban, Karancsságon, Mátraszelén jegyeztük le, hogy a menyasszonyágyra lépcsőzetesen terített lepedőkre ez a körül csipkés lepedő került legfelülre. Az ágy szétbontása után többet nem használták, legközelebb akkor vették elő, ha meghalt valaki a családban. A háziszőttes háromszeles lepedőt úgy tették a halott alá, hogy a szélein levő csipke kilátszódjon a lezárt koporsóból. Megyeszerte ismerték: „Alája tegyük a lepedőt, ha megyünk a búcsúba el ne essünk a szemfödélbe." - „Alája kell teríteni, mert ha föléje tennék a feltámadáskor nem tudna lépni a lepedőtől." Mivel ugyanaz a lepedő több funkciót töltött be, azért a leggyakrabban cifra lepedő, menyasszony lepedő, ritkán halott alá való lepedő, sírba való lepedő, a kétszeleseknek halott takaró lepedő, szemfedő volt a neve. A vizsgált lepedőtípus háromszeles változata még a két világháború között sem volt mindenütt elterjedve. Alig ismerték Felső-, Alsótold, Cserhátszentiván, Becske, Bércei nemes falvakban, Cserhátsurány, Herencsény, Terény, Szanda, Nagylóc községekben, a megye déli és nyugati településein (Héhalom, Palotás, Tereske, Horpács, Borsosberény környéke), szinte teljesen hiányzott a Balassagyarmat környéki szlovák falvakban (Patvarc, Csesztve, Ipolyszög), a németlakta Berkenyén és Szedehelyen. A felsorolt településeken kétszél vászonból, gyolcsból, zefír és napselyem anyagokból állították össze ezt a lepedőtípust. A vetett ágy díszlepedőjeként, ágyszélre való lepedőként egyaránt felhasználták, de többségüket - a két világháború között kizárólag koporsóba készítették, amelyet a halott elvitt magával. A lepedő koporsóba helyezésénél kétféle gyakorlatot jegyezhettünk le: a régebbi hagyományoknak megfelelően - természetesen eltérő típusú lepedővel - az elhunyt alá, illetve fölé helyezték. Az 1930-as évektől inkább a koporsóba fekvő halottra terítették, a fejnél kereszt alakban ollóval kinyírták, széleit behajtogatták, hogy az elhunyt arca lát, j. 66 szodjon. A körül csipkés lepedőkből közel kétszáz darab adatait jegyeztük be. A két vagy háromszeles lepedők hossza 220-240 cm között váltakozott, azoknak a lepedőknek a hossza viszont amelyeket kizárólag a koporsóban fekvő halott letakarására készítettek, ritkán haladta meg a két métert. Hosszabb változatával nem találkoztunk, ugyanis a gyermekágyas asszony ágyának eltakarására nem használták, legfeljebb akkor „ha nem volt más". A háromszeles lepedőből 2, a kétszelesből 2-3 darabot adtak a leány stafírungjába. A koporsóban fekvő halott letakarására szolgáló újabb típusú lepedő (két méter hosszú) nem tartozott a hozományba, mert azt az asszonyok idősebb korukban varrták meg és készítették azon ruhák mellé egy kendőbe kötve, amelyekbe ha meghal a hozzátartozók felöltöztessék. A háromszeles lepedőből azért 66. Bokor községben, az 1930-as évek elejétől, a koporsóba fekvő halottra egy kétszeles díszítetlen lepedőt tettek, majd erre vállkendőt terítettek. A koporsó két keskenyebb szélét pedig egy-egy háromszög alakban összehajtott fejkendővel díszítették.