Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők
jiasziiaiiaK. virágkorát a Ket világháború között elte, hiszen ebben az időben olyan településeken is szőttek kétszeles cifra lepedőket, ahol korábbi előfordulására szinte alig emlékeztek. Ide sorolható Orhalom, Érsekvadkert, Ipolyvece, Cserhátsurány, Buják, Kisterenye. E falvakban az 1920-as évektől divatba jött kétszeles lepedőket inkább köznapokon (széllepedő, ágyszélre való lepedő) terítették a felvetett ágyra. A lepedők egy része már nem háziszőttes vászonból, hanem damasztból, sifonból, gyolcsból, a szegényebbeknél lepedővászonból (boltban vásárolt) készült. Egyszeles lepedőt csupán négy faluban találtunk: Terény, Dejtár, Patvarc, Érsekvadkert. Patvarcon az 1910 körül készült lepedőt középen hosszában ketté vágták, közéje csipkebetétet tettek. A többi felsorolt községekben a lepedőket az 1930-as években szőtték. Mind a négy településen széllepedőként használták. A bemutatásra kerülő lepedőtípusból több mint 200 darab adatait rögzítettük. A lepedő hossza, funkciója és készítési ideje szerint változott. Az 1920 előtt készült két és háromszeles lepedők hossza - amelyeket a vetett ágy díszlepedőjeként használtak - olykor a 2,80 métert is elérte. A visszaemlékezések szerint ennek az volt az oka, hogy a hosszú lábú magos ágyat abban az időben az ágyvégek felső széléig töltötték meg kézzel csépelt rozs, tiszta búza, vagy rozs-búza (kétszeres) szalmával. A díszlepedőt úgy terítették a vékony lepedőre vagy a derékaljra, hogy annak a két keskenyebb csipkés széle az ágyvégeket 20-30 cm-re takarja. A cifra lepedők hoszsza, az első világháború után, a szalmazsák (trozsák) lassú terjedésével kezdett csökkeni. 64 A jól kitömött szalmazsák ugyanis az ágy oldaldeszkáinak felső szélénél alig volt magasabb. Ettől kezdve a szőtteshímmel, hímzéssel díszített lepedő hosszát a két ágyvég távolságához kellett mérni, amely jóval rövidebb lepedőt (180-230 cm) eredményezett. Gyűjtőútjainkon azonban gyakran találkoztunk olyan lepedőkkel, amelyeket ugyan az 1930-as években szőttek, de azok hosszát a szülők, nagyszülők szekrényében őrzött példányokhoz méretezték. A nagyobb lepedőket csak akkor tudták a felvetett ágyra teríteni, ha mind a két szélét visszahajtották úgy, hogy a szőttes, a hímzés színe, a csipke jól látszódjon. 64. A szalmazsák a 19. században a földbirtokosok, a nemesek, a polgárság, és a németek otthonaiban volt ismert a megyében. Első említése 1825-ből származik: Lónich József berkenyéi jobbágy „egy szalma vastag sztrozsákot" adott leányának hozományába. (PMLVO XXXIII. 17. cs. Sz/12. VPGL. Uradalmi ügyészi iratok). A nézsai uradalmi vadász hagyatékában három szalmazsákot írtak össze 1830-ban. (Uo. 12. cs.). A nagybárkányi gazdatiszt 1831-ben lefoglalt tárgyai között volt „egy szalmazsák szalmával" (NML IV.7I. Archívum mixtum XII. 1/1831). A legendi földbirtokosnak is szalmazsák volt az ágyában 1851-ben (NML IV. 158/d. 81. d. V. 18/1854). A felsőtoldi, a szentiváni (Cserhátszentiván) nemesek 1858. évi kárlistáiban is gyakran szerepel a szalmazsák (NML. IV. 199. 11. d. B. 80. IV/107/1858). A megye falvainak lakossága - elsősorban a katonáskodó férfiak - előtt nem volt ismeretlen a szalmazsák. A nagyobb falvakban táborozó őrsereg, a Vadkerten (Érsekvadkert) szállásoló lovas katonaság részére kiszolgáltatott ágyneműk között a szalmazsákot is megtaláljuk (NML IV. 152. 6. d. Megyefőnöki iratok 1775/1850). A szécsényiek 1852-ben „31 darab szalmazsáknak való közönséges kender vásznat (1372 rőO adtak a Vadkerten megszállt katonák részére (NM IV. 186. 1. d. 2300/1852).
