Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

A gyermekágyas asszony ágyának eltakarására készített lepedők hossza 280-340 cm között váltakozott. A 19. század utolsó évtizedeiben született adatközlőink szerint csak az első és a második gyermek születésénél takarták el az ágyat. „Nekem nyolc családom volt, de a második gyermek születésénél sem takarták el az ágyam. Csak ahol kevés gyereket akartak ott féltették jobban." - emlékezett vissza Pásztor Jánosné (sz. 1878) bujáki adatközlőnk. A lepedőt a szülés után egy-két hét után leszedték, mivel mérete miatt más célra nem lehetett használni, azért összehajtogatva eltették. Előfordult, hogy a felvetett ágyat takarták le vele. A szülőasszony ágyának eltakarására használt háromszeles lepedőt csupán 42 darabot találtunk. Ennek elsősorban az az oka, hogy az első világháború táján a megye legtöbb településén a szokás fokozatosan megszűnt. A vetett ágy díszlepedőjéből viszont több mint 160 darabot dokumentálhattunk. A háromszeles cifra lepedőből 2-3 darab tartozott a leány hozományba. Őrhalomban és környékén, ahol a ravatal díszítésére is használták, 5-6 darabot adtak a stafírungba. Fentebb már körülhatároltuk azt a területet, ahol a kétszeles menyasszonyi lepedők voltak a kedveltebbek. Előfordulásának gyakorisága összefüggött az alapanyagot biztosító kenderföldek összeszűkülésével, a felvetett ágy készítés szokásának lassú megszűnésével. Adatközlőink ezekben a falvakban gyakran hivatkoztak arra is, hogy az 1920-as évektől divatba jött alacsony ágyakhoz a kétszeles díszlepedők is megfeleltek. A kétszeles lepedők hossza, annak változása a fentebb ismertetett háromszelesekével egyezett. Azokban a falvakban ahol a kétszeles lepedőt csak köznapi széllepedőként használták két darabnál többet nem adtak a hozományba, de az ünnepi lepedők száma sem haladta meg a négy darabot. A szülőasszony ágyát kétszeles lepedővel ritkán takarták el, bár több faluban emlékeztek rá (Ecseg, Kisterenye, Héhalom), hogy az alacsony mennyezetű házakban ezt a funkciót is betöltötte. Helyszíni gyűjtéseink szerint azt egyszeles lepedő a századforduló táján alakult ki, elterjedése csupán néhány falura korlátozódik: Szanda, Terény, Patvarc, Ipolyszög, Ipolyvece. Virágkorát az 1920-1950 közötti években élte. Hétköznap a vetettágyra terítették a fentebb már ismertetett módon: a felvetett ágy teljes elkészítése után a lepedő felső csipke nélküli szélét a dunna vagy a párnák alá betűrték, majd egyenletesre simították. Az e típushoz tartozó lepedőknél a keskenyebb széleket nem végig díszítették (23. kép). A kétszeles lepedőknél olykor a betétcsipkéig varrták a szélcsipkét (24. kép). Találkoztunk olyan példányokkal is (Nógrádmarcal, Ipolyvece, Cserhátsurány, Patvarc, Ersekvadkert, Karancsság) amelyeken a szélcsipke, mintegy 15-20 centiméterre áthajlott a hosszanti oldalra (25. kép). Kétbodonyban az 1930-as években készült lepedőkön az áthajló csipke hossza eltérő is lehetett (26. kép). Nemti, Mátramindszent, Mátraszele, Dorogháza községekben, az 1930-as évektől, a lepedők szélét slingeléssel díszítették (27. kép).