Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők
Ezért itt a két világháború között az ünnepi lepedő anyaga a takács szőtte vászon vagy gyolcs volt, melybe - szélessége miatt (140 cm) - csipkebetétet nem tettek. A visszaemlékezések szerint szőtteshím csak Bokor községben került a lepedő egyik keskenyebb széléhez közel. Egyházasdengelegen a geometrikus mintát laposöltéssel, szálvonásos hímzéssel díszítették. A gyolcsból, takács szőtte vászonból készült lepedőkön szőtt vagy hímzett díszítést ritkán találtunk. Szendehelyen a csipke mellé boltban vásárolt piros szőttes (4-6 cm széles) csíkot varrtak. Az adatközlők visszaemlékezése szerint az egyik keskenyebb szélére varrt csipkéjű lepedővel - Berkenye kivételével - a gyermekágyas asszony ágyát kerítették el a szobába belépő idegenek elől. Az ágy elkerítéséhez három lepedőre volt szükség: kettő az ágy külső hosszanti oldalát egy pedig az ágyvéget takarta. A lepedőt fölkötő lepedőnek, a német falvakban farhanglelichnek nevezték. A mennyezethez erősített rudakhoz a három lepedőt, a csipke nélküli keskenyebb szélüknél rögzítették úgy, hogy a csipke az ágy oldaldeszkájának felső szélét takarja. 56 A lepedők hossza a szoba mennyezetének magasságától függött. Az alacsony mennyezetű házakban (pl. Bokor) a 130-150 cm hosszú lepedők is elegendőek voltak. Egyházasdengelegen 240 cm, Szendehelyen 220 cm hosszú lepedőket használtak a magasabb mennyezetű helyiségekben elhelyezett ágyak eltakarására. A megye német településein (Berkenye, Szendehely, Katalin puszta) a felvetett ágy ünnepi lepedője is egyvégű volt. A két világháború között gyakran előfordult, hogy a csipkével, piros gyári szövött csíkkal, a tulajdonos hímzett monogramjával díszített lepedővég önálló darabja lett a díszágynak. A 170 cm hosszú és 75 cm széles lepedőhöz ugyanis nem varrták hozzá a 150 cm hosszú, 40 cm széles csipkével, piros csíkkal (párta), felirattal díszített lepedő véget. Az ágyra először a lepedőt terítették, alját az oldaldeszka mögé betürve, majd a díszített lepedővéget melléje helyezték (7. kép). Lepedő mindkét keskenyebb szélére varrtak csipkét a A két keskenyebb szélén csipkével, rojttal vagy slingeléssel díszített két vagy három szélből összeállított csipkebetétes lepedő a megye jelentős részén ismert. Az adatközlőktől több funkciójára gyűjthettünk adatokat: a ravatal, a ravatalon fekvő halott letakarása, a felvetett ágy köznapi díszlepedője, a gyermekágyas asszony ágyának eltakarása. Neve felhasználása szerint változott: halottas lepedő, ravatalra való lepedő, cifra lepedő, varrott lepedő, fölkötő lepedő. Ez utóbbinak a német lakta Berkenyén forhanglelich volt a 56. A lepedő felerősítéséhez szükséges rudak felszerelése a mennyezetre, a születendő gyermek apjának volt a feladata. A gyermekágyas asszony ágyának a lepedővel történő eltakarását a bába, a gyermek leendő keresztanyja, esetleg közeli nőrokona közösen végezte. Csőri Andrásné (sz.: 1906) szécsényfelfalu! adatközlőnk visszaemlékezéséből jegyeztük le: „A bába bejött a szobába (1918ban) karján a lepedővel és azt mondta kifelé mindenki (ezt a férfiakra értette), mert a nagyházban kisházat csinálunk." Az ágy fejrészénél a lecsüngő lepedő sarkát oldalra hajtva feltűzték, hogy az ágyban fekvő a család tagjaitól ne legyen elzárva. A gyermek mindig a fal mellett feküdt az ágyban, így a szobába belépő idegen azt az anyától nem láthatta.
