Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők
neve. Gyűjtőútjainkon 124 darab e típushoz tartozó kétvégű lepedő adatait jegyezhettük le a megye falvaiban. Előfordulásukat térképre vetítve megállapíthatjuk, hogy Őrhalomban, a Cserhát több falujában (Cserhátsurány, Herencsény, Iliny, Bokor, Buják) a nemesi településeken (Magyargéc, Felsőtold, Cserhátszentiván), valamint a korábban polgárosodó Kalló, Szarvasgede, Ecseg környékén még emlékét sem találtuk meg. A kétszeles változatukról a megye 86 falujában az adatközlők úgy emlékeztek, hogy azt csak ravatalra terítették. 57 Nagylócon, Nógrádsápon, Keszegen arra találtunk adatokat, hogy az idős korban elhunyt alá is ezt a lepedőt tették a koporsóba. Pilinyben, Hollókőn, Nemtiben, Litkén és a német falvakban a ravatalon fekvő halottat takarták le, de a lepedőt nem tették a koporsóba. Szécsényfelfaluban, Endrefalván a vizsgált lepedőtípusból hármat tűztek a ravatalra: kettőt a két oldalára hosszában, a harmadikat a külső végére. Dejtár, Mohóra, Ösagárd, Nézsa, Sámsonháza községekben és Romhány környékén hétköznap a vetett ágyra terítették. Patvarcon egy 1880-ban készült két keskenyebb szélén azsúrral is díszített lepedőre úgy emlékeztek, hogy azt fölkötő lepedőnek használták. Berkenyén még az 1930-as években is a mindkét keskenyebb szélén csipkével, piros szövött csíkkal ellátott lepedőkkel kerítették el a szülőasszony ágyát (8. kép) A kétvégű háromszeles lepedő a Zagyva folyótól keletre eső falvakban, a Karancs vidékén és a Rimóc környékének településein volt ismertebb. Készítőik és a visszaemlékezések szerint hármas funkciója lehetett: köznapokon a felvetett ágyra terítették, az elhunyt alá tették a koporsóba, de Rimóc környékén fölkötő lepedő is lehetett. Megjegyezzük, hogy az idősebb korban elhunyt férfi koporsójába legtöbbször csipkebetét nélküli lepedőt tettek. A ravatalra, a vetett ágyra, illetve a gyermekágyas asszony ágyának eltakarására készült lepedőket hossza és díszítése alapján lehetett megkülönböztetni. A ravatalra szánt lepedő hossza 220-250 cm között váltakozott, a felvetett ágy lepedője a 2 métert ritkán haladta meg, a szülőasszony ágyának eltakarására viszont (pl. Nógrádsipeken) 360 cm hosszú lepedőt készítettek. 57. Az 1950-1960-as évekig, amíg a temetőben nem építettek halottasházat, az elhunytat a tisztaszobában (elsőház, vendégszoba, tessék szoba, hideg szoba, stb.) ravatalozták fel. A ravatalt az utcára néző két ablak közé állították fel. A készítéséhez kocsioldalt, létrát, ritkábban széles deszkát használtak, melynek egyik végét a két ablak alatt húzódó lócára, a másik végét pedig székre, vizespadra, hordóra, tilóra helyezték. Az összeállításnál arra törekedtek, hogy a fejrész magasabban legyen mint ahová a láb kerül. A kocsioldalra kerülő szalmát szalmateritőbe, ponyvába, az első világháború után egyre több helyen szalmazsákba (trozsák) tették. Ipolyvecén, Ősagárdon, Héhalom környékén szalmával kitömött négy nagyméretű zsákot tettek hosszában a halott alá.Őrhalomban, a Karancs falvaiban a tornyos ágyvégek háttérbe szorulásával - az első világháború táján - a lapos tetejű ágyvégek elterjedésével a ravatalt már nem kocsioldalra, létrára, hanem az ágyra készítették el. Az ágyba két jól megtömött szalmazsákot helyeztek vagy nagyméretű ponyvába csavartak „egy fél kocsi szalmát". A szalmának az ágyvégek felső széléig kellett érnie, hogy az elhunyt minél magasabban feküdjön. Előfordult, hogy az ágyvégek felső szélére - mint a felvetett ágynál - két széles deszkát fektettek és erre terítették a lepedőket. A ravatalra tett szalmát háromszeles kendervászon vagy félpamutos lepedővel terítették le, majd erre kerültek hosszában elhelyezve a betétes díszített lepedők.
