Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Hausel Sándor: Két német újságlap Nógrád 1594. évi ostromáról

Dieweiln nun die Kriegspraeparation In Ungern (auß Gottes gnaden) je lenger unnd mehr iren glücklichen fortgang erreicht / die liebe Christenheit hohes / so woln als niders Standes willig und geneigt / dem Erbfeind Christiichs Namens abbruch zuthun / Seyen auch unter andern Fürsehungen folgende Herrn zu nachgesetzten ämptern verordnet worden / als nemlich Herrn Palfi nach Fürst. Durch, zum Directori / der Herr Braun / welcher Oberster zu Comorn / zum FeldMarschalck / Herr Bernhart Leo Gall / zum obristen FeldZeugmeister / Herr Kurtz / welcher ohnedas Obrister / und StattHauptmann zu Wien / ist zum Wachmeister / unnd Herr Johann Janusy zum Proviantmeister deputiert unnd verordnet worden. Dieweiln aber unter den Türckischen Pferden / darvon hiebevor meidung geschehen / einer bey Tregla sich inn der Flucht versaumbt / gefangen worden / der unter andern außsagungen bekannt / daß die zu Novigrad / welche grosse Vestung ungefehrlich anderthalb ungerische meyl von Vacia oder Wotzen / drey meyl von Ofen / und bey siben meylen von Stulweissenburg gelegen / über 800. in allem nit starck weren / und ihnen Méhemet Bassa zu Ofen beim Säbel geboten / solche nicht auffzugeben / er wöll ihnen zu rechter zeyt zu hilff kommen. Hirauff die Türcken ein merckliche grosse anzal von Baw und anderm Baumholtz / dergleichen auch vil Eysenwerck / als von Ketten / Stangen / grossen klammern / und anderm / auff gedachte Vestung / solche damit zu stercken / und noch mehrer zu fortificirn / mit gewalt angefangen zuzu-füren. Nach dem aber die unserigen inn irem Mivel pedig a magyarországi háborús előkészületek Isten kegyelméből hoszszabb ideje és többször szerencsés előhaladást értek el, mind a magasabb-, mind az alacsonyabb rangú szeretett kereszténység készséges és hajlandósággal van, hogy a keresztény nemzet ősi ellensége megtöressék. Egyéb gondviselő cselekedetek között a következő uraságok az alábbi hivatalokra lettek rendelve; úgymint Őfensége által elrendeltetett Pálffy urat igazgatóvá, Braun urat, aki Komárom ezredese tábornaggyá, Bernhart Leo Gall urat főtáborszernagygyá, Kurtz urat, aki egyébként Bécs ezredese és városkapitánya őrmesterré és Jánosy János urat élésmesterré előléptetni. Mivel pedig a török lovasok között, amiről korábban közlés történt, az egyik Drégelynél a menekülésben hátramaradt és elfogatott, ő egyebek közt elmondta, hogy a Nógrádban lévők (ezen erődítmény körülbelül másfél magyar mérföldre fekszik Váctól, három mérföldre Budától és mintegy hét mérföldre Székesfehérvártól) összesen 800-nál többen nincsenek és a budai basa fegyverrel parancsolta meg nekik, hogy a várat fel ne adják, mert majd időben segítségükre jön. Erre fel a törökök építő- és faanyagot, valamint sok vasszerszámot, úgymint láncokat, dorongokat, nagy kapcsokat és egyéb ilyesmiket az említett várhoz nagy erővel kezdtek hordani, hogy erősebbé tegyék és még nagyobbra erődítsék. Miután azonban a mieink Drégely és Nógrád közti táborukban a meghódoltaktól még azt a további jó értesülést szerezték, hogy az ellenség Nógrádban, mint feljebb említettük, 800 főnél nagyobb nincs, így határozottan eltökélték