Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Praznovszky Mihály: Drégely ostroma 1552-ben
de a válaszok többsége tartózkodó volt. Selmec városa is azt jelentette, hogy nincs embere mindenkit Drégelybe és Korponára küldött. (Ami igaz is volt.) így azután július 13-án érkezett csak Győrbe az olyannyira várt Pallavicini Sforza s hol volt még oda Léva? Erasmus Teuffel tehát nem csinált mást, mint "gyakori leveleivel adott hírt az ostromról és a várható vereségről. Még ezen a napon (július 6-án) délután 6 órakor kelt az a másik levele, amelyben közli, a török 8000 katonával és 12 ágyúval érkezett Drégely alá. Ezt igazolni tudja Jaskovits Ferenc sági kapitány levelével, aki ezt írta neki: „Az bassa immáron Dregheol alath vagyon mind algyustul, az néppel siessen Nagyságtok'\ Ezeket az információkat a csata első napjáról egy pár nappal későbbi levelében (július 14-én kelt) tovább pontosította a főparancsnok. Eszerint az őrség nemcsak szalmatűzzel de heves lövöldözéssel is fogadta a törököt a vár előtt. „A törökök gyorsan sáncokat ástak és ostromtetőket készítettek a vár körül, és a sáncokba négy nagyobb faltörő ágyút és hat közepes nagyságú skorpióágyút helyeztek el". Még aznap este 9 órakor a selmeci bíró is írt egy levelet, amelyben hírül adja, hogy egy börzsönyi illetőségű lakos bizonyos Hodritsch Simon felment Selmecre közölni vele, hogy a török ott van Drégelynél. Ö ugyanis még aznap reggel (!) mészkövet szállított a várba s alig tudott onnan az utolsó pillanatban kijutni. Nagyon jól látta a felvonuló törököket. Július 7. csütörtök ° Ezen a napon érkezett meg Ali basa is és elkezdődött a vár heves ágyúztatása. Teuffel és Sbardelatti aznapi levele délelőtt 9 órakor keltezett. (A gyorsaságon ne lepődjünk meg. Drégelytől egy nyíllövésnyire fekszik Ság vára, onnan pedig egy jó lovas egy óra alatt Léván lehet.) Ebben a levélben újabb Jakosits információkat közölnek. A sági kapitány úgy tudja, hogy a török felgyújtotta a vár előtti „palánkát" (hevenyészett védelmi rendszert) „s a várat három ágyúból löveti". Július 8. péntek n Ezen a napon is teljes erővel folyt az ostrom. Ali pasa kivezényelte a környező falvak népét is, hogy a végleges és teljes ostromgyűrűt kiépíthessék. Délután volt az első roham a falak ellen, de ezt megelőzte az a heves ágyúzás, amely a kaputornyot lerombolta és sok vitéznek, köztük Zoltay Jánosnak a halálát okozta. Ezt az ostromot visszaverték, de a látvány reménytelen: a falak félig ledőlve, sok a halott, mindenfelé sebesültek jajgattak. Ez idő alatt pedig Erasmus Teuffel sajátos módjait választotta a segítségnyújtásnak. Egy későbbi levelében azt írja, hogy ő mindenáron híreket akart beküldeni a várba, buzdító felszólításokat a kitartásra, de senki nem vitte be a levelet, hiába ígért még 100 forintot is a hírt vivőnek. Az emberek féltek bemenni, főleg azután, hogy néhány vállalkozót a török korábban már elfogott és rögtön meg is ölt. így nem tehetett mást, hogy „a szomszéd hegyeken nagy tüzeket gyújtatott és segélyt igérő jelekkel biztatá a védőket". Július 9. szombat a E nap reggelén jött fel Márton oroszi pap a megadási üzenettel, amelyre Szondy válasza igen rövid volt: „Későn jött már ahhoz." Becsülettel akar
