Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Praznovszky Mihály: Drégely ostroma 1552-ben

meghalni, nem bízik a török esküben, igen sok példáját látta a török hitszegésnek. Katonái is és ő is készek a halálra a hazáért. Ekkor előhozatta a két török rabot és két énekes apródját, s a már jól ismert üzenettel elküldte őket Alihoz. A két fiú még négy esztendő múltán is Ali udvarában volt. Ekkor, 1556. december 30-án írta ugyanis Ali pasa Krusith János zsitvai és bakabányai kapitánynak amúgy mellékesen „itt én nálam két gyermek vagyon deák, kiket Szondy Györgytől vettem el, egyiknek neve Libárdy és a másiknak Sebestyén." Ezt követően lett a lángok martaléka a várörség csekélyke értékű holmija, járták át a tőrök a megriadt lovak oldalát s adta meg az utolsó harcra a jelet a kapitány. Ez az összecsapás már rövid ideig tartott. Aznap délután érkezett meg Jakosits újabb levele Lévára, amelyben a sági kapitány azt írja, ellentmondásos híreket kapott. Úgy tudja, hogy megvették már a várat, de még mindig fegyverzajt hallani. Ha segíteni akarnak, akkor most tegyék de mindenképpen. Július 10. vasárnap a Erasmus Teuffel és Sbardelatti püspök jelentették, a vár elesett. De nemcsak Drégely van oda, hanem Ság is, amelynek katonái látván az eseményeket s reménytelen helyzetüket Drégely eleste után azonnal elmenekültek a várból. Egy másik, dátum nélküli levélben Paksy János komáromi kapitány azt írta Győrbe Khunigsperg parancsnoknak, hogy az ostrom török részről is sok áldozattal járt. Nem mindegyik magyar katona esett el, többen sebesülten estek fogságba. Állítólag Szondy is élve, de halálos sebekkel került Ali fogságába, aki őt, szenvedéseit megrövidítendő, lefejeztette.

103 Szondy György és bajtársai, a magyar végvári vitézek holttesteit a török tisztességgel eltemettette, de mára már senki nem tudja hol vannak a hősök hamvai. Példamutató helytállásuk emlékét azonban nem takarta el sem a hant, sem az idő. „Neve, élete és halála múltunk legértékesebb hagyatékához tartozik, melyből a későbbi utódok honszerető lelkesedést merítettek. Szondy György nemcsak hős, dicső katona, hanem nemzetünk nevelői közé tartozik".

104 103. Szondi Album, 1886. Melléklet 2-4. p. valamint 40-41. p., - Acsády I. 1887. 173. p. - Szántó I. 1985. 143-145. p, - Borovszky S. 1891. 852. p. - Rónay Horváth J. 1895. 61. p. - Matunák M. 1907. 452-477. p. - Nagy I, 1886. 26. p. - Matunák M. 1902. 3-21. p, - Matunák M. 1901., Matunák M. 1902. 104. Acsády I. 1887. 176. p.