Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

Vásárok, céhek, iparosok a mezőváros 18. századi életében Az újratelepítés után, 1693-től már joggal szerepel az öt gyarmati sokadalom (Gyertyaszentelő Boldogasszony, Laetere, Fülöp és Jakab, István király és Szent Mihály ünnepeken), mert Koháry István és a Kamara harmincadosai is sietve meghirdették a vásárokat az ugyancsak 1690-ben megtelepített Szécsényben is. Egészen az 1830as évekig monoton módon ismétlődik ez az öt országos vásár a kalendáriumok jegyzékeiben. Változást az jelentett, hogy a reformkorban a Három királyok (január 6.), a Keresztelő Szent János nap (június 24.) és a Minden Szentek (november 1.) is felkerült melléjük. A mezőváros 1751. március 11-én nyerte el a hetivásár tartás kiváltságát, ami egyértelmű jele kereskedelmi funkció erősödésének, a belső kereslet megnövekedésének.

66 Bél Mátyás írt elsőként az itteni 5 vásárról saját tapasztalatból tudva, hogy „ezek látogatottsága jelentéktelen, csaknem a semmivel egyenlő az idők nehézségei miatt."

67 A céhek újjáalakulása sorában az első esemény 1703-ban történt, amikor a földesurak - a Koháry grófok és Szunyoghné báró Jakusith Katalin - megújították a csizmadiák 1642-ben kelt kiváltságlevelét. A város szabó, posztónyíró és szűcs mesterei azonban nem a kékkői céhlevelet erősíttették meg, hanem 1713-ban a szécsényi szaktársaktól kapták meg 1617-ben kelt régi privilégiumaikat - lévén mindkét város egyik földesura Koháry István - uruk engedélyével. A két céhben 1720-ban 7-7 mester dolgozott. A csizmadiák között 3 nemesember is volt, Skrabák György és Mátyás valamint a mlágyói származású Ondreikovich János a többi tisztes tag pedig Laukonides Csizmadia János, Palojtai Péter, Michalides Márton és Jaros János volt. A hármas céhben a szűcs Lekár Jakab céhmester továbbá Szabó Tamás, Szabó Ádám, Szabó Knapkó János, Szőcs Ribárszky Pál, Szőcs János és Szőcs Csermák Gábor dolgozott. A posztónyírók (pannifex) befogadásáról már az 1690. évi, Jakusith Katalin által aláírt telepítőlevél is rendelkezett, de eddig csak az 1730-as évekből találtuk nyomukat az összeírások végén, a Balassák 17 mestere közül 5 szlovák nevű űzte e szakmát.

68 1750-5l-ben nem élt armalista család a mezővárosban, csak a két szabados família - a Bárány és a Mészáros - továbbá 24 iparos (12 posztós, 4 szabó, 2 kovács, l-l gombkötő, takács, csizmadia, varga, sütő és molnár) valamint 16 zsidó kereskedő dolgozott. (Ugyanekkor Szécsényben 15 mester, 4 segéd és 7 izraelita család foglalkozott iparral és kereskedéssel, Losoncon 18 armalista nemes és 18 nem nemes iparos, Losonctugárban 25, Nagyorosziban és Vadkerten csak 4-4 mesterember fizetett taxa adót. Jelentősebb volt viszont a közeli Szügy község, ahol a gyarmati céhekhez 66. Illéssy J. 1900. 5. p. 67. Pálmány B. 1985. 159-160. p. 68. Uo. 159. p.