Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

tartozó 11 opifex - 3 csizmadia, 2-2 szabó és kovács, l-l molnár, mészáros, varga és serfőző élt.) Az 1750-es évek új szakaszát nyitották meg a gyarmati céhes ipar fejlődésének. A két földesúr hozzájárulásával 1751-ben a vargák valamint a posztósok, 1755-ben újból közösen a szabók és szűcsök, 1761-ben pedig a gombkötők kaptak más városok tanácsaitól a Helytartótanács által is megvizsgált céhleveleket. Az 1813. évi kancelláriai céhreform eredményeként újabb, immár majdnem egységes szövegű kiváltságleveleket kaptak egyes régi és új balassagyarmati céhek, így pl. 1818-ban kapott királyi privilégiumot a szíjgyártók tisztes testülete, 1826-ban az asztaloskovács-lakatos, 1829-ben a kalapos-kádár-kötélverő-nyereggyártó mesterek céhe. 1851-ben a vegyes szakmák céheinek szétválása miatt már 16 céh működött a városban, több, mint Losoncon (15 céh) vagy Szécsényben (6 testület).

69 Szép feladat lenne megírni a balassagyarmati céhek és 1871 után az ipartestület történetét 1949-ig. Ehhez sok irat van a városi és a megyei levéltárban, az Országos Levéltárban a Helytartótanács és a Kancellária levéltára több fondjában, még a Képviselőház irományai között is. Városunk sohasem volt gyárváros, itt a különböző anyanyelvű és vallású, de 1848-ra szívvel lélekkel magyarrá vált tisztes iparosok és kiskereskedők alkották a polgárság bázisát. A céhek belső életéről keveset tudunk, bár források vannak. A csizmadiák tisztes testülete 1759-ben kezdte vezetni szlovákul a jegyzőkönyvét, 1768-ban pedig pecsétnyomót vésetett. A város lassú magyarosodására jellemző, hogy a 160 éven át vezetett könyvekbe elsőször II. József idejében tettek magyar bejegyzéseket, majd 1791-1828 között ismét csak szlovák a nyelvhasználat, hogy azután a reformkorra végleg a magyar váljék a céhtagok nyelvévé. A testület 1759-ben 15 gyarmati és 1 vadkerti mestert tömörített. 1783-tól vezetett mesterkönyvükbe 1800-ig 16, 1801-1810 között 23, a következő két évtizedben 22-22, az 1830-as években 21, 1841 és 1850 között ugyancsak 21 új mestert vettek fel. Ez az állandó felvételi szám jelzi a korlátozást, de a hosszú évtizedeken át helyben maradó mesterek létszáma a második belső összeírás idejére, 1834-re így is 47re nőtt, közülük 2 Vadkerten, 3 Szügyben, 2 Ipolyszögön (akkori nevén Riba) élő vidéki mester volt. A társpohárpénzt adó új legények származási helyét 1829-től 1837-ig tüntették fel. A céh utánpótlása, a 35 ifjú iparos segéd közül csak 5 volt a városbeli, 5 pedig a filiális vadkerti születésű, 1 Nagyorosziban nőtt fel, 13-an 11 közeli nógrádi és honti faluból léptek be a legények karába, míg akadt két távoli, tápiószelei és Bihar megyei feketebátori jövevény is. 1851-től a Bach korszak iparszabadsága évtizedében is csak 23, 1861-1870 között pedig 26 új mestert bocsátót70 tak be, de a céh létszáma az 1854. évi 54-ről 1870-re 65-re nőtt. A város nagyszámú mestert foglalkoztató, sok szakmára tagolt kézműipara 1820-1870 között teljesedett ki. E témát már részletesen tárgyaltuk a 12 nógrádi mezőváros társadalmának 69. Pálmány B. 1983. 20. p. és OL C 25 HTT Acta mechanica Com. Neograd. No. 1-4. 70. NML Balassagyarmati Részlege IX. LA balassagyarmati csizmadia céh iratai.