Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

nifikáns módon meghaladja mind a környékbeli, (10 % körüli) mind az országos átlagot (6,1 %). A terényi evangélikusoknál lehetett egyedül másképpen. Róluk 1787-től állnak adatok rendelkezésre, s ezek e jellemző névadási gyakorlatot folytonosan 1945-ig mindvégig mutatják. Ennek alapján az adatokat a 18. század korábbi részére extrapolálva valószínű, hogy a falu lutheránus hívei a katolikusokhoz hasonlóan elsőszámú névként használták az Andrást a 18. század nagy részében. A terényi katolikusoknál a 18. század végétől az András név elveszti vezető szerepét, a harmadik helyre szorul vissza, majd a falu életmódját leginkább átalakító 20. században fokozatosan jelentőségét veszti, 11,4 %-ról csaknem harmadára (4 %) zuhan. Hasonlóképpen a védőszent nevének másodlagos jelentőségét mutatják adataink a többi település nagy részénél is, bár itt az egyértelmű eredményt akadályozza, hogy az egy templomba is járó több falu lakossága filiaként átvehette a plébánia védszentjének nevét is. Ennek részbeni kiküszöbölését szolgálja az országos viszonyítás, így Herencsényben a védőszent Mihály neve jelentősen gyakoribb (12,7 %) az országos átlagnál (9,2 %). Varsányban viszont majdnem csak átlagos (9,6 %). Cserhátsurányban a védőszent István király neve a második leggyakoribb a 18. században (kat.: 11,3 %, ev.: 27,8 %), de nemigen gyakoribb sem a környező településeknél, sem az országos átlagnál (14,9 %). A rimóci templom Szt. Miklós védszentjének nevét általában nem használták a környező településeken (az összes vizsgált településen csak hárman viselték, illetve Csesztvén e században megintcsak hárman), így ezekhez képest a rimóci Miklósok viszonylag sokan vannak, bár még mindig az országos átlag alatt. Csesztve e századi adatai Terényhez hasonlóan a védőszent szerepének háttérbe szorulását mutatják, összesen egy gyermek kapta a Márton nevet. A katolikusokkal kapcsolatos, részletes és időben végigvitt adataink Terényben azt mutatják összességükben, hogy az András keresztnév gyakorisága, lassú majd fokozódó visszaszorulása a névadási szokásokban összefügg a templombúcsú vallási jelentőségének csökkenésével és azt tükrözi. A török után kevéssel a leggyakoribb keresztnév, és még a 20. század fordulójáig elég egyenletesen a harmadik legkedveltebb. Ekkor azonban kimegy a divatból, és csak a nyolcadik lett a korszak teljes névadási gyakorlatában. Adataink többé-kevésbé a környező településeken is e folyamatnak megfelelően alakulnak. Az evangélikusok esetében úgy látszik, hogy történetileg a katolikusokénál is kiegyensúlyozottabb névadási szokások voltak érvényben. Adataink azt valószínűsítik, hogy a katolikus templom ősi titulusa a helyi evangélikusok keresztnév-választását is befolyásolta: a terényi evangélikusok a másik felekezettel nagyjából azonos gyakorisággal adták az András nevet, sőt, a csekély számú cserhátsuranyi lutheránus család viszont a saját településükön élő katolikusok védszent neveit - tehát a surányi Istvánt és a herencsényi plébánia Mihály nevét - választották szívesen. Csesztvén is a századunkban elenyésző védszentnévadást az evangélikusok tartják fönn, ahogy azt a helyi katolikus pap mondotta. Ezzel összefüggésben a terényi és cserhátsuranyi evangélikusok adatai azt mutatják, hogy az idők során viszonylag egységesen, különös névadási divatok nélkül