Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

tartották fenn archaikusabb névadási gyakorlatukat. A katolikusoknál a barokk-kori kultusz következtében több személynév is gyakoribbá válik a korábbiak rovására. Terényben és országosan is jobban elterjedt az István, József nevek használata, másrészt pl. Rimócon a Ferenc és Antal név válik gyakoribbá, s századunkban a László név is előretör. Táblázatunkban közölt adataink még túl szűkkörüek ahhoz, hogy minden kétséget kizáró, széles érvényességi körű kijelentést tehessünk a templomtitulus és a település névadási szokásait illetően, mindenesetre vizsgálatunk szerint a keresztnévadási gyakorlat történeti vizsgálata felhasználható a templombúcsú és a védőszent jelentőségének egyik indikátoraként. Az adakozás mértéke a búcsúmisén, illetve az ünnepi istentiszteleten. Az ünnephez kapcsolódó adakozás mértéke egyrészt jelzi az egyháznapja helyét a többi ünnephez viszonyítva, függ nyilván a templom látogatottságától, másrészt kérdés, hogy kapcsolódik-e a búcsú kultikus jellegéhez, ennek történeti előzményeihez. A terényi településcsoport választásától azt reméltük, hogy mindkét felekezetnél felhasználhatunk nagyobb történeti időszakot dokumentáló pénztárkönyveket, ez azonban nem válhatott valóra, egyedül az 1943-tól 1960-ig vezetett szandai pénztárkönyvet sikerült elérnünk, így ennek adataira szorítkozhatunk csak. Még e rövid időszaknál is hiányzik az 1946-49-es periódus, és néhol egy-egy ünnep. Adatainkat a 3. táblázat tartalmazza. A számok értelmezésénél problémát okoz, hogy másként alakul az ünnepek sorrendje, ha a kétnapos ünnepek - karácsony, húsvét, pünkösd - perselypénzeit egy ünnephez tartozóként összevontan kezeljük, valamint, ha a húsvéti szentsírra előzetesen gyűjtött pénzt a nagyjából azonos indíték alapján összevonjuk a nagyszombaton a szentsírnál összegyűlt adományokkal. Mi megmaradunk a pénztárkönyv különválasztott adatainál, mert affelé hajlunk, hogy az egy ünnephez tartozó többszöri részvétel és adakozás inkább külön, önálló egységként kezelendő, közülük a nagyobb értéket vesszük figyelembe. Az is kérdéses, hogy mit fejez ki az ünnepeken történő templomi adakozás. A számértékek összevontan mutatják a résztvevők számát és az adakozás mértékét, holott ezek külön lennének fontosak. Ennek elérésére azonban csak a mai, a hagyomány szempontjából megváltozott helyzetben törekedhetünk, és szükség volna hozzá konkrét helyszíni mérésekre és kiegészítő terepmunkára. Mivel adataink túl rövid, ráadásul a hagyomány szempontjából elég zavaros időszakot fognak át, megoszlásukat csak mértéktartással kezelhetjük. Arra azonban mindenképpen rávilágítanak, hogy érdemes a témával kapcsolatban egy ilyen újszerű elemzést elvégezni, kiterjesztve azt nagyobb területi és kronológiai egységre. Az adományok szempontjából az élen karácsony, húsvét, pünkösd és a Márton-napi templombúcsú áll Szandán, illetve a néhányszor külön is jelölt szentsírral kapcsolatos összeg szerepelt első helyen. Legtöbbször a templombúcsú került az első helyre, hat alkalommal, háromszor volt a második, egyszer-egyszer harmadik, negyedik és hatodik. A II. világháború befejezésének évében pedig szinte csak jelentéktelen pénzösszeg gyűlt össze.