Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása
hatjuk a terényi templom esetleges hatását, sőt a többi védőszent neve is adalékul szolgálhat szempontunkból. Bár minden előforduló nevet kiírtunk, esetünkben elegendő csak a számottevőbbeket táblázatba foglalni. (A rimóci falucsoportnál a viszonyításhoz elegendőnek tartottuk, ha az adatokat a plébánia kezdetétől, 1766-tól a második időszak végéig, 1804-ig írjuk ki, ugyanezért Herencsényben csak 1782-ig gyűjtöttünk adatokat, Csesztvén pedig a múltszázadbeli anyakönyvek a közelmúltban elkallódtak, így innen csak e századi adatokat közölhetünk.) Eredményeink megbízhatósága érdekében a korai időszakra vonatkozóan, a lehetőségekhez mérten figyelembe vettük az országos névadási gyakorlatot is. 78 A függelékben közölt 1. és 2. táblázat alapján az alábbi eredményekre jutottunk: Az 1. táblázatból leolvashatóan a névadás az idők során elég kiegyensúlyozottan történt, a nevek gyakoriságának sorrendjét felforgató keresztnévadási divatok egyik periódusban sem figyelhetők meg. Az adatok egy alapvető, a templomi védőszenttől független, jellemző névadási gyakorlatot mutatnak egyrészt helységek szerint, másrészt az idő mentén s harmadrészt a felekezetek változtatásával is. A leggyakoribb név majdnem mindig és mindenhol a János: Terényben az 1715-ös népszámláláskor már előfordul, a katolikusoknál a 18. században a második, majd a század vége felé a leggyakoribbá válik, s töretlenül őrzi vezető helyét századunkban is. Az evangélikusoknál talán még egyértelműbb a helyzet, a János keresztnév minden időperiódusban egyenletesen és nagy különbséggel vezet a névadásban. Ugyanezt mondhatjuk a cserhátsuranyi evangélikusokra, kezdettől (1787-től) végig (1945-ig) meggyőző különbséggel a legkedveltebb keresztnév. A cserhátsuranyi, herencsényi, rimóci és hollókői katolikusok 18. századi adatai is a János dominanciáját mutatják, Varsányban is csak a 19. század fordulója táján ad elsőbbséget az Istvánoknak. A János név mellett a többi gyakori keresztneveknél már nincs ilyen mértékű különbség, inkább a gyakori nevek együttese válik ki elég egyértelműen. A Pál, András, Mihály, György és Márton nevek a legtöbb helyen és az időben haladva is gyakoriak, s nem sokkal marad el tőlük a József és István nevek kedveltsége sem. Helyenként és időnként jelentős még a Ferenc, Ádám, László, Imre, Mátyás, Antal és Tamás nevek előfordulása is. Különösen a 18. századi adatok kiírásakor figyeltünk fel rá, hogy az egyes nevek megoszlása gyakran a naptári ünnepek köré csoportosul, az Ádám név pedig iker születéskor gyakori, leánytestvér esetén legtöbbször Évával együtt. Eddigi megállapításainkkal a 2. táblázathoz kapcsolódó országos adatok is nagyjából hasonlóak, bár kisebb-nagyobb eltérések megfigyelhetők - pl. a Miklós név elterjedtebb használata. Ezekre a fentiekben vázolt alapvető és széleskörű névadási szokásokra rárétegződik a védőszenthez igazodó névválasztás, helyenként eltérő intenzitással, és az időben is változóan. így a vizsgálat fő irányaként választott terényi katolikusoknál az 1715-ös népszámláláskor és 1746-tól 1782-ig Szent András nevét viselték a legelterjedtebben, csaknem minden ötödik újszülött fiút Andrásnak kereszteltek. Ez szig78. Karácsony S. Zs. 1961.
