Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

oszt fáradtak vagyunk. Aszonták, hogy azé pucolják, mer mennek a búcsúsok és úgy follyon a víz a kútba, ahogy jönnek a búcsúsok (...) Sámsonházán." (Tóth J-né. sz. 1916.) A vizsgált falvak népi vallásosságában a harangozással is kifejezik, hogy a „vendégség" a nagy ünnepek közé tartozik. Pl.: Terényben Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor és Szent Andráskor mind a három haranggal egyszerre harangoznak, míg közvasárnapokon csak a nagy haranggal. (Petrás J-né.) A védőszenthez és a templombúcsúhoz fűződő kapcsolattal összefügg még az oltárban lévő ereklye számontartása. A megkérdezettek közül csak a terényi harangozóné tudott a templomban lévő Szent András ereklyéről, amelyet a templom átalakításakor az új oltárba áthelyeztek. Szandaváralján a 70-es évek közepén szentelt templom ereklyéit természetszerűleg még jobban számontartják: „Valamit kevert ottan, aszonták, hogy cement vagy mi vót és azt mondta, hogy három szentet (...) annak az ereklyéiből, az oltárba vót ollyan karika vágva, mer márványból van az oltár, és akkor azt avval ott is keverte ki a kis dobozkával (...) azt avval letapasztották, és arra nagyon jól emlékszek, öt templomot említett, de Nógrád megyében, azt hiszem aki így van. A szentiványi... meg itt, meg hármat, de azt már elfelejtettem." Hogy melyik három szent ereklyéje van, azt nem tudta: „nem ilyen mint most is vannak Laci meg Pista, vagy Jóska, nem ilyen nevek vótak, azok olyan ... mint most a fiatalokat hívnak." (Benedek F-né.) A védőszent nevének tükröződése a helyi névadási gyakorlatban. Ez irányú vizsgálatunk során arra voltunk elsősorban kíváncsiak, hogy a terényi katolikusok keresztnévadási szokásaira hatással volt-e templomuk védőszentjének, Szent Andrásnak neve. Manga János ugyanis több faluban tapasztalta, hogy a templom védőszentjének neve gyakori keresztnév.

77 Gyűjtésünk során a fellelhető keresztelési anyakönyvekből kiírtunk minden terényi férfinevet 1746-tól 1945-ig, sőt az 1715-ös népszámlálás adatait is jelöltük. 1746-tól vezetnek anyakönyveket Herencsényben, s a terényi katolikusok plébániájának újkori alapításáig, 1783-ig ide tartoztak, sőt a bejegyzések szerint több esetben az evangélikusok is idehozták gyermekeiket kereszteltetni. A terényi anyakönyvekből 1945-ig írtuk ki az adatokat. Ez utánra valószínűtlennek tartjuk, hogy a korábbiaktól eltérő, új vallásos jellegű névadási szokás keletkezett volna. Az időbeli bontást a Terényre vonatkozó egyes anyakönyvek által átfogott időszaknak megfelelően hagytuk meg, hogy láthassuk, nem voltak-e olyan kisebb időszakok, amikor a nagy átlagtól eltérő névadási szokások jelentkeztek. Adataink értelmezéséhez, azok ellenőrzéseképpen kiírtuk a helyi evangélikusok meglévő adatait, majd további viszonyítási lehetőségekként a cserhátsuranyi evangélikusok és katolikusok, valamint a herencsényi, rimóci, varsányi, hollókői és csesztvei katolikusok névgyakoriságát is. Összesen 5397 nevet gyűjtöttünk ki. Választásunk azért esett összehasonlítási alapként ezekre a településekre, mert Terényhez viszonylag közel esvén hasonló életmódot, kultúrát képviselhetnek, és mert - Hollókő kivételével - templomuk védőszentje férfi nevet visel, tehát kizár77. Manga J. 1968.