Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Lengyel Ágnes: „ Távol az én szülőhazám... " Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei

VERSEK y. Honvéd sírja (írtam én) 1. Az út szélén vadalma fa, Honvéd sírja van alatta. A hazáért folyt a vére, A sírhantján legyen béke. 2. Keresztje van egy nyárfából, Tetejébe vitéz csákó. Kis táblára az van írva: Hogy ki nyugszik ezen sírba. 3. Álj meg vándor ha erre jársz, Külgy föl értem egy szép imát. Tégy virágot a síromra, Mert nincs, aki azt gondozza. 4. Távol az én szülőhazám, Ott valahol édesanyám. A gyászlevélt már megkapta, Fiát a hazáért adta. (Niemirov 1941 év szeptember 29.) 2. Árva sírhant (Irta: Repcsák István) 1. Van egy árva sírhant messze idegenben. Borostyán koszorú nincsen rá helyezve. Teteje beesve, keresztje is kidől. Nincs aki ápolja, fut halad az idő. 2. Egy szomorú fűzfa hajlik föléje. Rá hullik a levél a sír tetejére. Lassan el is múlik, s mire jön új tavasz. Már a sír helyén csak tövis bogáncs fakad. (írtam unalmamba. Niemirov 941. IX. 29.) 3. Emlék vers Röpköd a golyó csak álok a tűzben A hajam már fehér s csak várlak az éjben A szívem kihűlt, csak álok, csak várok Hogy eljösz s legalább a szemem lezárod. 4. Egy levél (írtam én. R.) Szeptember hónapnak utolsó reggelén. Messze idegenben Oroszország földjén. Kaptam egy levelet rózsám küldte nékem. A kezembe veszem rögtön fel is tépem. Kíváncsi vagyok rá, mit ír a galambom, Öröm sugárzik a szememből s olvasom: Kedves szerelmesem! Jöj haza ha lehet. Szívem csak úgy dobog, érted nagyon reped. Minden gondolatom, ezer sóhajtásom Kelet felé küldöm, túl a Kárpátokon, Minden darab felleg, ami csak arra megy. Mindenikkel küldök üzenetet néked. Régen volt az, mikor tőlem elraboltak. Mert a vadlibák is kelet felé szálltak. Már a szegény libák visszafelé szálnak, De én tégedet csak mindhiába várlak. Zöldült akkor minden, a fán is a levél. Elmentél, itt hagytál szép tavasz reggelén. Elmúlott a szép nyár, téged nem láttalak. A levelek sajnos meg is sárgullanak. Majd egy hűvös reggel a csípős hideg dér Megveszi és messze hordja az őszi szél. így mullik el rajtunk a fiatal élet. Hogy az ifjú korban alig éltem véled.