Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

ténö díszítése már az 1860-as években is ismert. A körülhatárolt területen a magyar és az evangélikus vallású szlovák településeken egyaránt kedvelt volt ez a díszítésmód (Galgaguta, Vanyarc, Bér, Bokor, Sámsonháza, stb.). Kivétel Patvarc, Szügy, Csesztve, Ipolyszög, Lucfalva, stb. szlovák községek lakói akik ugyan evangélikus vallásúak, de a lepedő szőtteshímmel történő díszítésére, az 1960-as években, a legidősebb adatközlők sem emlékeztek. A szőttes mintát nem találtunk a nemes falvakban (Magyargéc, Alsó-, Felsőtold, Cserhátszentiván) dokumentált lepedőkön sem. Benczúrfalván sem volt hagyománya a szőttes díszítésnek, de itt a felvetett menyaszszony ágyra terített legfelső lepedőjére - a lecsüngő szélre - három szőttescsíkot tűztek gombostűvel. Hímzés ° A feltárt levéltári források arról tanúskodnak, hogy a varrott vagyis hímzett lepedők már a 18. század elején is ismertek voltak megyénk parasztságánál. Valószínűnek tartjuk, hogy a hímzett lepedőt a házzal egy fedél alatt épült külön lakókamrában, hálókamrában lakó fiatalasszony, ha máskor nem, nagyobb ünnepeken bizonyára ágyára terítette. Hozományából nem hiányozhattak az életfordulókhoz (születés, halál) kötődő cifra lepedők sem. A lepedőn levő díszítmény elhelyezéséről, a hímzés technikájáról az 1870-es évekig nincsenek ismereteink. így azt sem tudjuk, hogy a parasztság hímzéskultúrája miként változhatott a több mint másfél évszázad alatt. Adatok hiányában nem vállalkozhatunk annak összefoglalására, hogy a hímzést (elhelyezés, technika) milyen hatások érhették, azok miként érvényesülhettek. Annyi bizonyosnak látszik - az 1870-es évek után készült cifra lepedők mintái nyomán -, hogy a szűkebb közösség (pl. falu) nem maga találta ki és fejlesztette tovább hímzéskultúráját. A kirakodó vásárokon látott és megvásárolt textíliák, a falut gyakran felkereső vászonkereskedők árúi, a szatócsboltok kész termékei, stb. bizonyára hatottak a hímzésminták azonosságának egységesebb kialakulásához és elterjedéséhez. A történeti források, az adatközlők visszaemlékezései azt sejtetik, hogy a megye parasztságának hímzőkultúrájára hatással lehetett a szlovák hímzés. Természetesen nem csak annak révén, hogy a 18. század első felében több szlovák település alakult ki a megyében. A török háborúk után a történelmi Magyarország északi megyéiből számosan kerestek munkalehetőséget megyénkben is, akik az év jelentős részét itt töltötték. Közéjük tartoztak azok a leányok, asszonyok akik ruhák, lepedők, ingek varrásával keresték meg kenyerüket. Zvara Anna 27 éves rimaszombati leány 1853ban, a halápi (Cserháthaláp) lakosoknak inget, lepedőt, szoknyát varrt.

67 A Gömör megyéből érkező Ternyik Anna azt vallotta 1854-ben: „varrásból szoktam kenyeremet keresni".

68 Az elvégzett munkáért búzát, babot, burgonyát és csekély összegű pénzt kaptak az ellátáson kívül. Egy Árva megyei özvegyasszony 1842-ben azért 67. NML IV. 181. 12. cs. 476/1853. 68. NML IV 158/E 12. cs. B/327/1855.