Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

fordult a bírósághoz, men szügyi gazaajatoi negy kiia búza, egy veKa bab jaranaoságát nem kapta meg „pedig négy lepedőt, hat inget varrtam és hímeztem ki."

69 Az 1960-as évek elején még több idős adatközlőnk emlékezett arra, hogy falujukban az aratást az északi megyékből érkezett aratók végezték. Az uradalomhoz és néhány jómódú gazdához szegődött aratóbandák nő tagjai ebédidőben, este, esős napokon lepedőket, ingeket hímeztek, elsősorban búzáért, a falusi megrendelőknek. A Liptó, Zólyom, Árva megyei szlovák asszonyok munkáiból csupán egy abroszt találtunk Patvarcon, melynek a két szél összevarrásának sajátos technikáját dokumentálhattuk. A lepedőkről közölt látszatrajzokról is leolvasható a díszítmény elhelyezésének tájanként kialakult gyakorlata. A fő díszítményt mindig a lepedő egyik vagy mindkét keskenyebb szélére tették, amely hímzés, szőtteshím, illetve csipke lehetett. A legtöbb esetben keskeny hímzésminta került a két keskenyebb oldal szegése mellé, valamint a betétcsipkék széleire. A felvetett ágyra terített lepedő lecsüngő hosszanti szélét viszonylag ritkán hímezték ki. A koporsóba is szánt lepedőknél viszont mindkét hosszanti szélére tettek egy-egy keskeny hímzést. A 19. század utolsó évtizedeiben készült díszített lepedőből sajnos csak néhány darabot találtunk gyüjtőútjainkon. A fehér hímzés - a megye nyugati részén fekvő több település kivételével - mindenütt megtalálható volt a lepedők díszítményei között. Kazár környékén, az 1920-as évekig, csak fehér hímzéssel díszítették a lepedőket. A széles fő díszítményt kisubrikálták, a keskenyebb szélek, a csipkebetétek két oldalának legkedveltebb díszítőeleme a borsóka (bossóka) és a kettőske volt. Bujákon régebben is, Ipolyvece környékén a századforduló óta fehér hímzésű lepedőket adtak a leányok hozományába. Bujákon a fő díszítményt suta, szálszorító, haláfog kisrózsával, torony, búzaszem minták többszöri ismétléséből állították össze. Ipolyvece környékén a fehér hímzésű fő díszítmény balogilyuk, szőlőfürt, görbelyuk, mesterke, rózsikás mintákból állt. Mohorán az azsúr sorok közé macskanyom és búzaszem mintákat tettek. A keskenyebb széleket, a csipkebetétek oldalait is azsúrxdX díszítették. A Karancs vidékén, az Észak-Cserhát falvaiban, néhány nyugat-nógrádi szlovák településen - ahol régebben szőtteshím képezte a fő díszítményt - a keskenyebb széleket, a betétek oldalait fehér fonallal hímzett lyukasvarrással (szálkihúzásos, átcsavarásos technika), azsúrval, sújtassál (Orhalom), borsószemmel, mesterkével, széles rózsalyukkál (Cserhátsurány) díszítették. A megye nyugati részén a piros pamutfonallal hímzett lepedők voltak a közkedveltek, melyek történeti múltja - forrásaink szerint - az 1820-as évekig vezethető vissza. A legkorábbi példányok az 1880-as évekből ismertek Érsekvadkert, Romhány, Kétbodony községekből. A szálánvarrott lepedőkön itt találjuk a megyében a legszélesebb fő díszítményt, amelyen a minta az egymás mellé sűrűbben vagy ritkásabban elhelyezett stilizált virágokból, szarvas- és madárfigurákból van össze69. NML IV. 188. 24. cs. K/27/1843.