Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

A lepedő díszítése A történeti források sajnos kevés adatot őriznek a lepedők díszítésére. A legtöbb esetben annyit tudhatunk meg róluk, hogy piros fonallal hímezték vagy varrott (hímzett) lepedőként jegyezték be a kárlistákba, a hagyatéki leltárakba, a végrendeletekbe, stb. így a levéltári források természetesen nem adhatnak lehetőséget annak körvonalazására, hogy a 18. században és a 19. század első felében milyen díszítésűek lehettek a vetett ágyra, a szülőasszony ágyának eltakarására, a ravatalra, a sírba készített lepedők a megye falvaiban. A díszítés módjának, a minta elhelyezés gyakorlatának, a lepedő funkciójának bemutatásánál az adatközlők ismeretére, a fellelhető tárgyi anyagra támaszkodhattunk. A kutatási téma feltárásához az 1960-as évek elején kezdtük hozzá, abban az időben amikor a leányok hozományába díszlepedőket már nem készítettek, sőt a korábban szőtt darabokat sem használták, esetleg szekrényekben, a padláson, a kamrában tárolt ládákban őrizték. A legidősebb adatközlőink többsége a 19. század utolsó évtizedeiben született, akiknek személyes tapasztalata az 1880-as évektől nem volt régebbi. A szülőktől, nagyszülőktől szerzett ismeret, a tulajdonukban látott vagy a tőlük örökölt tárgyak funkciójának már hiányos emlékezete is segíthet abban, hogy a 19. század közepétől vázlatos képet adjunk a lepedők díszítésének szokásairól. A visszaemlékezéseknél jóval szűkebb időszakot fognak át a gyütőútjainkon felkutatott tárgyak, hiszen az általunk feltárt hitelesen bizonyítható legrégibb lepedők az 1870es években készültek. A századfordulótól, a két világháború közötti időszakból nemcsak az adatközlők átélt tapasztalatait, hanem a szekrényekben, ládákban őrzött cifra lepedők gazdag gyűjteményét megbízható forrásként hasznosíthattuk a díszítés múltjának, változásának ismertetéséhez az 1870-1960-as évek közötti időszakban. A visszaemlékezések, a tárgyakról készült feljegyzések alapján elsőkét azt szeretnénk bemutatni, hogy a megye falvai közül melyekbe díszítették a lepedőt csak hímzéssel, hol találkoztunk a hímzés és a szőtteshím együttes alkalmazásával. Az utóbbiaknál arra is kitérünk, hogy a két díszítési mód egyidőben történő használata mely falvakban volt ismert már az 1870-es években is, míg a szőtteshím mely településeken csak néhány évtizeddel később, a századforduló táján kapott helyet a lepedő díszítésében ( 1. ábra). Mellékelt térképükről leolvasható, hogy jelentős azoknak a településeknek a száma ahol a lepedőket csak hímzéssel díszítették: a Zagyva folyótól keletre, a megye középső és déli részén valamint a Balassagyarmattól nyugatra eső ipolymenti falvakban. Nyugat-Nógrád legtöbb falujában is hímzéssel készültek a lepedők díszítményei, de a századfordulótól vagy inkább az első világháború után, a szőtteshím került a korábban hímzett fő díszítmény helyére. A Balassagyarmatot Aszóddal, valamint Salgótarjánt Szirákkal összekötött vonallal határolt területen fekvő települések többségében, a lepedő fő díszítménye már a 19. század második felében is a szőtteshím volt. A fentebb közölt történeti adataink szerint Orhalom környékén, a Karancs falvaiban a lepedők szőttesmintával tör-