Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

Uradalom, vásárok, céhek a végvár-mezővárosban (1602-1663) A szórt adatok miatt keveset tudtunk a vásárokról és a céhes élet kialakulásáról a városban. Kutatásaink során találtunk eddig figyelembe nem vett, érdekes adatokat. A Nógrád várában működő Nenadicz Horváth János királyi harmincados már 1625­ben úgy látta, ideje volna, ha a Kamara Gyarmaton is létesítene egy filiális harmin­cadhivatalt, mert évente „négyszer esék sokadalom benne". Az országos vásárok napjait a 16. század utolsó negyedétől évente kiadott kalendáriumok sokadalom jegyzékei örökítették meg. Nógrád megye régi vásárai közül a Szécsényben Szent Pál, Szent György, Kristóf, Pünkösd és Szent Katalin napi vásárok már 1552 előtt is olyan híresek voltak, hogy a törökök is megtartották. 1603-ban és 1626-ban csupán a Pál napi szécsényi sokadalmaknak tulajdonítottak jelentőséget, de az 1650-1670-es években a Pál és György napi vásárok mellé a Szaniszló, Keresztelő Szent János, Úrnapi és Szent János fővétele ünnepén rendezett országos vásárok neve is felme­rült. Balassagyarmat nem szerepel az 1657., 1662., 1665. vagy 1674. évi naptárakban, ahol pedig Szécsény 7, az 1660-ban vásárszabadalommal felruházott Divény pedig 1662-tól 4 sokadalommal is jelezve van. Ugyanakkor 1671-ben úgy emlékeztek vissza a földesurak, hogy a városban 1663 előtt „5 vagy 6 jó sokadalom szokott lenni". Érdekes és nehezen magyarázható azonban, hogy éppen 1685-ben és 1686­ban, tehát olyan években, amikor a város és az egész megye szinte teljesen elpusz­tult, jelennek meg a kalendáriumokban Gyarmat vásárai Gyertyaszentelő Boldogasz­szony (február 2.), Laetere (március), Fülöp és Jakab (május 1.), István király (augusztus 20.) és Szent Mihály (szeptember 29.) napokon. Csak az lehet a magya­rázat, hogy az 1685-ben királyi adománylevelet szerzett új földesúr, gróf Zichy Ist­ván kamaraelnök a birtokára vásárjogot is nyert, amit mindenesetre beírtak a kalen­dáriumokba a jólértesült Neubarth János szerkesztő és nyomdász műhelyében. A város céhei közül már ismert a csizmadiák 1655. november 2-án (nem 20-án!) Balassa Imre főkapitány által jóváhagyott, Halassy István céhmester és 8 társa - Bát­hori Lőrinc, Halassy Mihály, Krisán István, Lányi Pál, Saár Pál, Vámosy János, Cza­ibert János és Zólyomi Zsigmond - számára kiadott privilégiuma. Ám valójában már 1642-ben megszerezték azt a gyarmati mesterek a korponai kollégáktól, 1655-ben csak arról volt szó, hogy ők adományozták tovább 3 drégelypalánki végházban élő és munkálkodó szaktársuknak - és hoztak létre ezáltal anyacéh - leánycéh kapcso­latot. Alakult azonban egy másik céh is Gyarmaton 1663 előtt, a szabóké. Ennek 25. Kalendárium Christus urunk születése után 1626. esztendőre. Herlicius David Doctor által Feier Várat (Gyulafehérvár), Kalendariom Kristus urunk születése után az MDCLVII...(1657.) évre Treteri C. M. Bécs, Uy es Ó Kalendariom Kristus Urunk születése után MDCLXII...(1662) évre Kürner J.J. Bécs, Uj és Ó Kalendariom Kristus Urunk születése után való MDCLXV (1665) eszten­dőre Kürner leopold és Mate által Béchben, Uy es Ó Kalendariom Kristus Urunk születése után való MDCLXXIV (1674) esztendőre Kürner János és Jakab (Bécs).

Next

/
Thumbnails
Contents