Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás
nyörtelenül nyúzták a népet. Boldog lehetett, ha egy per tíz év alatt befejeződött. Némely per fölött a megyegyülés döntött és minden nemesnek szavazati joga volt, akár ismerte a törvényt, akár nem. A parasztok és a köznép részére általában kisebb bíróságok voltak, de egy pert soha nem nyert meg a paraszt az urasággal szemben. Az uraság részére úgynevezett második megye (septemvirum table) Budán volt. Bűnügyi tárgyalásokat általában időről időre 14 naponként tartottak. Ezekbe esküdteket, ülnököket mindig (assessores) a nemesekből választottak. Mikor a tárgyalási napot kijelölték és összejöttek, naponta 2 arany diétát kaptak. Minden járásban volt egy főszolgabíró (oberstuhlrichter), egy alszolgabíró (unterstuhlrichter) és egy esküdt (geschworener). Ezek a járást felosztották maguk között, mindegyiknek volt néhány községe. Az esküdtnek, mint a legkisebb hivatalnoknak volt a legkevesebb faluja volt. Mindegyik önállóan uralkodott. A főszolgabíró a perekben 3.000 arany büntetést is kiróhatott, de a nagyobb pereket átadták a megyének. A bűnügyi bíróságot törvényszéknek nevezték. Törvény szerint három évenként kellett választásokat tartani. Aki megyei úr akart lenni, a választások előtt barátokat keresett magának, lakomákat rendezett, fizetett, a nemesség kapott enni, inni és valamit a zsebébe is. A választásokra eljött a főispán is, összejött a megye egész nemessége, és meghívták a szomszédos megyék nemeseit is; a megyei ügyekben a papoknak is szavazati joguk volt. Mikor az alispán a főispán kezébe adta a megye pecsétjét, a levéltár kulcsát, ezzel letette hivatali tisztét, s csatlakozott a nemességhez. Következett az új alispán és a többi hivatalnokok megválasztása. A főispán által jóváhagyott jelöltek neveit felolvasták és aki a legtöbb szavazatot kapta, az lett az ilyen vagy olyan tisztségviselő. A szavazás elég zajos volt, néha még verekedésre is sor került. Általában az győzött, aki erősebb volt. Egy ilyen tisztújítás a megye urainak sok pénzébe került, ezért nem is lehetett más a megye ura, csak egy gazdag nemes. Tisztújításkor Gömörben, 1839-ben, mikor Draskóczy Sámuelt minden ellenállás nélkül másodszor választották meg alispánnak, elfogyasztottak: 47 ökröt, 186 bárányt, 28 borjút, 36 mázsa szalonnát, 380 hordó bort, 4.000 kenyeret, 200 köböl 26 rozst, 20 köböl fehér lisztet haluskára (2 pozsonyi mérő egy köböl). Öt napig tartott az ünnepély utazással együtt és minden egyes nap a Draskóczy családnak 5.000 aranyába került. Ennyit költöttek csak az egyszerű népre. Amit az uraságok fogyasztottak el, arról nincs adat. Királyi hivataloknak számítottak a felsőbb hivatalok, a sófőzdék és sóbányák, a királyi uradalmak mellett a korona birtokok, a harmincas hivatalok. Büntetések: Mint ahogy a múlt században más országokban, úgy Magyarországon is az embertelen büntetések szörnyűek voltak. Az iszonyat fogja el az embert, amikor hallja: az árulókat, lázadókat, rablókat, kerékbe törték, megsütötték, kutyák elé dobták, bordájuknál felakasztották. A 11-12. században még egyházi bíróságok voltak (ordálék), ezek a nagyváradi, pozsonyi, nyitrai templomok mellett működtek. Szt. István király alatt, a harmadik lopáson tetten ért asszonyt eladták. 26. Két pozsonyi mérő egy köböl.
