Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás
A parasztembernek az első lopás után levágták az orrát, a második után a füleit, a harmadik után meg felakasztották. Az orrát és fülét 6 ökörrel kiválthatta. A későbbiekben csak a nagy lopásokat büntették halállal. A kisebb pénzlopáskor, ha meg akart menekülni a büntetéstől, tizenkétszeresen kellett kárpótolnia a lopást. Aki apját, anyját megölte, zsákba varrták és bedobták a folyóba. A házasságtörőt az ágyasokkal együtt élve elásták. Az utcalányokat drótketrecben állították ki nyilvános helyen. A leány, ha megesett, a templomban a szószék előtt szalmakoszorúval a fején, kezében piros gyertyát tartva kellett állnia. A férfiaknak a megbecstelenítésért a templom előtt falovon kellett ülniük. Ha sokáig nem esett, vagy nagy volt a szárazság vagy sokáig esett, vagy az állatok pusztultak 21 , az emberek tífuszt kaptak. Mindezen bűnök okai a boszorkányok (varázslók) voltak, akikről az egyszerű emberek azt tartották, hogy esőt tudnak csinálni, de el is hajtani. Ha jött valami vész, és az emberek nem tudták megmagyarázni és ez a községet is érintette, fellázadt a nép és ahol egy öregasszonyt találtak, azt a folyóba kergették. Aki a vízen fennmaradt, az volt a boszorka, sokat a határban megégettek, de előbb megkínozták, hogy elárulja, hol mit csinált. Boszorkányoknak az öreg asszonyokat tartották, de volt köztük olyan aki okosabb volt mint a többi. Már 1100-ban kijött a törvény, melyben előírták a hivataloknak, hogy a boszorkányokat ne állítsák bíróság elé, a népnek pedig hogy ne ítélje el őket, mert boszorkányok nem léteznek. De mégis a 18. századig még égették a boszorkányokat. A legutolsót 1745-ben Szatmár megyében égették el. De az egyszerű nép még ma is hisz benne. A civilizálódás előrehaladásával Magyarországon is megszüntették a szörnyű büntetéseket, de néhány eszköz a szófogadatlan parasztok megfélemlítésére megmaradt. Ilyen a kaloda, mely mindig a bíró háza előtt állt és ebbe zárták a parasztokat. A zólyomi erdőkben a császári birtokon, az erdész háza előtt állt a kezek összekötésére a csökönyös favágóknak, ott gúnyosan kalitkának nevezték. Ugyanilyen volt a „hegedű", a nyakba akasztották és ezzel kellett a templom előtt állnia, vagy a községben fel-alá járnia. Hegedű formájú szerszám volt, még a szélesebb végén volt a nyílás a nyaknak, a keskenyebb végén meg két lyuk a kéznek. Két oldalra lehetett kinyitni, az elítéltnek a nyakába tették, a kezeit behelyezték a két lyukba, összezárták és lelakatolták. Egyes helyeken oszlopok álltak, azokon láncok, melyek végén karikák voltak. Az ilyen oszlophoz kiállították a tolvajokat, csavargókat a karikákat a nyakára helyezték. A mellükön fekete tábla volt felakasztva, amire ráírták, mit vétettek, hogy mindenki elolvashassa. Máshol meg a poroszló vezette őket, fekete táblával a nyakukban a városon keresztül és elmondta az embereknek, mit csináltak. Ilyen oszlop még 1852-ben még állt Kékkő piacán. A kaloda minden bíró háza előtt megtalálható volt és az akasztófa, négy oszloppal, minden megyeszékhelyen. A legegyszerűbb büntetés a botütés volt. 25-50-100 ütést mértek ki, ha az úr úgy parancsolta. A börtönbe való helyezés nem volt szégyen, mert oda be lehet kerülni, anélkül hogy tudta volna miért. Ekkor önkényuralom volt, nem csak az uraság csukat27. A kara támadja meg az állatokat.
