Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

sózzák és a szemeket lerágják. Kedvelt csemege, néha még az idegeneknek is ízlik. - A csöveket gyakran forró hamuban megsütik, amihez a legjobban a pásztorok ér­tenek. A másik csemege a mézzel leöntött és mákkal meghintett főtt kukorica szem. Kásának is őrlik a kukoricát, de csinálnak belőle pattogatott kukoricát is. A szeme­ket benedvesítik és hagyják megduzzadni, majd vagy beteszik a forró kemencébe, vagy drótszitán tüz fölött pattogatják. - Az asszonyok a piacon mérve árulják és csemege fonókban, mint Csehországban a pattogatott borsó. - Ezenkívül a kukori­cával kitűnően hizlalják a sertéseket és a baromfit. Az Alföldön kint hagyják a kuko­ricát a földön, amire kihajtják a disznókat és azzal etetik, amíg meg nem hízik; vagy vályúba tiszta szemeket szórnak, áztatják, azután hozzá engedik az egész kondát. ­A kukorica leveleit a tehenek és az ökrök eszik meg. Ahol kevés a tüzelő, ott a szá­rával fűtenek. A kukoricaháncsot a lányok az ágyukba rakják, mert puha fekvés esik rajta. - A kukoricát szeptember végén takarítják be a többi veteménnyel. Mikor itt a betakarítás ideje, a hajdú dobolva körbejárja a várost. Egyszerre muszáj vetni és ül­tetni, s egyszerre betakarítani, akár tetszik valakinek, akár nem; azért kell egyszerre betakarítani, mert utána kihajtják a földre az állatokat. Legelőször a kukoricát törik le, ezek vidám napok a cselédek számára, bármi is a munka. A szántóföldön tüzet raknak és a forró hamuban kukoricacsöveket, tököt még burgonyát sütnek és vidám énekszótól visszhangzanak a mezők. - Amikor hazaviszik lehántják vagyis a csövön két puha levelet hagynak, amit összecsavarnak, és két csövet kötnek egymáshoz. Ez a cselédek feladata. Hántáskor a cselédség egymásnak segít, onnan ahol kevesebb kukorica van, oda mennek segíteni, ahol sok van. - A gazdasszonyok kukoricát főz­nek nekik, s pálinkát vagy bort is kapnak, meghívják a cigányokat és zene s énekszó mellett foszt a cselédség egészen éjfélig. Olykor táncra is perdülnek. Ez az esti mu­latság néhány napig tart. Az összekötött csöveket a padlásra vagy eresz alatti rudakra akasztják, hogy kiszáradjanak. Amikor megkeményednek a szemek és aranysárgává válnak, lemorzsolják; majd aztán lehet lisztté őrölni. A csutkákat elégetik. A kukorica közé cukorbabot (tulajdonképpen zöldbabot) ültetnek; hajlékony szá­rai feltekerednek a kukorica szárára és fehér, rózsaszínű s bíborszínű virágaik szé­pen megkülönböztethetők a kukorica mélyzöld leveleitől. Bab sokfajta terem itt; fehér, alacsony bokorbab; cukor- vagy piros bab, ami magasra kúszik, hüvelyeit leginkább nyáron főzik meg bárányhússal tejföllel és paradicsommal becsinálva; rizsbab, (apró mint a rizs); spárgabab azaz vajbab - igen magasra nő, bíborszínű virága van és fekete apró magja és hosszú húsos hüvelye. A zsenge babhüvelyek sárgák, mint a spárgát főzik meg; igen ízletesek. Ezeken kívül még más fajták is vannak, amiket zölden vagy szárazon főznek meg. - A kukorica földek mellett bur­gonyát, káposztát, tököt, uborkát, karalábét, céklát, (vörösrépa) hagymát, babot, pa­radicsomot, paszternákot és még sok mást egymás mellé ültetnek. Micsoda szövevé­nye van ott az indáknak, virágoknak, leveleknek; de a földön főleg az érdes tökinda terjeszkedik szét. Széles levelei tetőként hajolnak az alacsonyabb növények fölé, közülük bújnak elő nagy kelyhű, sárga virágai. A levelek sűrűje felett a magas kuko-

Next

/
Thumbnails
Contents