Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

ezernyi fehér és rózsaszínű virággal. - Az evangélikus temetőben van egy fabódé, talán a halottasház lehetett, de jelenleg ítéletidőben egy cigány családnak szolgál menedékül. Csontkamrát sehol sem láttam, valószínűleg a csontokat nem ássák ki. Ha megkérdezed, hogy miért nem kerítik körül a temetőt, a magyar így válaszol: „Ez zsidó szokás, - a magyar ember a halála után is szereti a függetlenséget és a szabadságot". - A szlovák meg azt mondja: „Nem ezért, hanem hogy az ítélet napján ne kelljen a kerítést átmásznia". Mesterségek Magyarország alföldi részeihez hasonlóan Gyarmat környékén is inkább mezőgazdaságból, mint kereskedelemből vagy iparból él a népesség. A terület nagyságához képest a lakosság létszáma nem magas, a 75 9/10 négyzetmérföldes Nógrád megyében 190.310 lelket számolnak. A föld még gyenge művelés mellett is bőven terem, azt mondják, hogy ha hamut vetnének, akkor is búza teremne, így mindenkinek anynyi élelme van, amennyi egy évre szükséges, de még eladni is tud belőle, ha akar. Az egyszerű nép között semmiben sincs fényűzés. Ahogy a dédapa élt, úgy élnek az unokák is, ahogy ő öltözködött, úgy öltözködnek ők is, amit ő evett, azt eszik ma is, amit ő csinált, azt csinálják ők is. Annyijuk van tehát, amennyire szükségük van, nem érzik szükségét, hogy keressék a jobbítás eszközeit, mert csak annyit dolgoznak, amennyi mindenáron kell a megélhetésükhöz. A magyar meg csak annyit csinál, amennyit muszáj. Ezért a kereskedők és az iparosok zömükben idegenek, főleg bizonyos iparágakban és mesterségekben. A vendégfogadók szinte mindenütt Magyarországon a németek és a szlovákok kezében van, a korcsmákat és a pálinkafőzdéket csak a zsidók bérlik (árendába). A régi időkben az uraknak a következő jogaik voltak a földbirtokaikon: a pálinka meg a sör főzése és eladása, a fogadók és a korcsmák, a falusi szatócsboltok, a mészárszékek és a malmok üzemeltetése. Csak az urak építettek serfőzdéket, pálinkafőzdéket, fogadókat, kocsmákat, malmokat, vágóhidakat, és annak adták bérbe (árendába), aki többet adott értük. így általában a pálinkafőzdék, a kocsmák, a boltok a zsidók kezébe kerültek, a fogadókat a németek és a szlovákok, a sörfőzdéket a csehek és a szlovákok, a malmokat a szlovákok bérelték ki, s még leginkább a vágóhidak bérlői lettek a magyarok, mert a hentes mesterség az egyetlen, amit a magyar elvégez. Balassagyarmat hosszú idők óta két uraság fennhatósága alá tartozott: gróf Zichyhez és báró Balassihoz. Az előbbi a város felét megörökölte a feleségétől, aki született Balassa lány volt. Ezért aztán a főutcán az egymással szemben lévő fogadókat Zichy és Balassa után nevezték el, és így osztozkodtak minden jog fölött. Mészárszék is csak kettő van, ami kevés ennyi lakosra, ha elgondoljuk, hogy a szegény ember is szinte naponta eszik húst. Legjobban ezt reggelente lehet látni, amikor a cselédség megy a húsért, általában mind egyszerre. Az utca közepéig állnak a mészárszék előtt, egyik jobban kiabál, mint a másik, mindegyik első akar lenni. „Három font marhahúst!" - kiabálja a szlovák asszony, de mindjárt túlkiabálja a magyar asszony: „Hét font bárányhúst!" Ilyen lárma és fel-